ROVATOK

FELADVÁNYOK

BETŰTÉSZTA

ASSZOGRAMMA

JÁTÉKOK

KVÍZJÁTÉK

FÓRUM

REGISZTRÁCIÓ

A mai nap képe

nap képe

Küldj be te is képet!
Képeslapküldés

Keresés az oldalon:

Friss fórum:
Feladványok (15476)
Hónap feladványa (493)
Napi kvíz (756)
Gratulációk (eredmények) (4674)
A nap képe (2359)
Heti kvíz (1032)
Vicces képek (100)
csak úgy.. (4027)
Választás 2018 (599)
asszogramma (1626)
ma történt (1703)
A hét kérdése (1453)
Az év feladványa (334)
Kvízverseny (6331)
Segítséget kérek, köszönöm (2122)

 > Még több fórum

A hét kérdése:

Jelentkezz be a heti kérdéshez!

 > régebbi kérdések
 > kérdés beküldés

Legolvasottabbak:
IQ teszt
Egy angliai egyetem kutatásai
Hipnózis
Varázsgömb
Agyscanner

DigitalAge >> Fórum >> Assistance

Szívből szóló versek

Sorrend:  
Időzóna:
Méret:

Hirdetés

Lapozás:  
1/34

hata

2020.01.31 19:35  | | 742531.

Bródy János
  
EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
 
(Tisztelgés Illyés Gyula előtt)
 
Hol szabadság van,
ott szabadság van
nemcsak az alkotmányban
nemcsak az országházban
 
nemcsak a hirdetésben
nemcsak a szóbeszédben
politikus szavában,
ott szabadság van
 
nemcsak a fel-világban
áradó nagy vitákban
elismerésben
álszent hízelkedésben
 
nemcsak a bíró pártatlan
ítéletében: ártatlan! –
ott szabadság van,
nemcsak a mániásan
 
hajtogatott jogokban,
törvényes hatályban,
s abban, ahogy a titkát
a léleknek meghagyják
 
nemcsak a hangos
kampány harangos
ígéretében
hirdetett igékben
 
a legyintő kézben
hogy ne higgy a készben
hol szabadság van,
ott szabadság van
 
nemcsak az egyetlen
istenben, hazában
de bármilyen nyelven
és bármilyen vallásban
 
a kitárult lélek
tiszteletének
elfogadásában
a táguló világban
 
az van a békés hangban
zsongó utcai zajban
szabályos rendben zajló
forgalomban
 
abban, ahogy a „halló”
közben – tudod – a kagyló
csöndjén keresztül
nem figyel idegen fül
 
s nem köti nem kívánt
hálóba adatod
vezeték nélkül vagy
vonalas központ
 
mert szabadság van
nemcsak a vidáman
kiáltott éljenekben
hajrákban, énekekben
 
az ütemesen
tapsoló tenyerekben
az operában
szárnyaló áriákban
 
ott van az utca sarkán
a gyakorta harsány
győzelmet hirdető
falragaszokban
 
az van a derűsen
tarkálló képteremben
sokféle keretben
már az ecsetben
 
mert szabadság ott van
jelenvalóan
mindenekben
az összes istenekben
 
mert szabadság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
 
abban, ahogy a gyermek
örül az idegennek
ahogyan bátran mondod
akárhány gondod
 
nemcsak otthonodban
de bármilyen sarokban
a szabadság hangja szól
minden mondatodban
 
és ott van a csókban
a búcsúzóban
és ott honol minden
kapcsolatodban
 
mert tudod, ha szeretsz
hogy szabadon szerethetsz
és szabadon bújik
a tested a testhez
 
és nem kötöz téged
az előítélet
és kimondhatod
ha van véleményed
 
mert titkolnod nem kell
hogy más minden ember
a szeme, az orra
mind másképp egyforma
 
mert joga van ahhoz
a személyes maghoz
mit szívében őriz
mert fenséges ő is
 
ki magányos harcos
és nem áll be csapathoz
saját kis útjain
mereng az álmain
 
de nyitva az ablak
hol mindenki láthat
és aki csak nézi
az is megérti
 
hogy szabadon beszélhet
s nem baj, ha kérdez
és vissza is térhet
a képzeletéhez
 
hol csillagok járnak
és angyalok szállnak
és démonok őrzik
a végét a világnak
 
hol nincsen már válasz
de lehet még szeretni
a végtelen peremén
könnyedén lebegni
 
s ha úgy érzi, megvallott
hittel a gondok
könnyebbé válnak
hát lehet feloldott
 
nem kell, hogy egymaga
viselje terhét
kit nyomaszt az élet
vagy súlyos betegség
 
mert így vagyunk együtt
hogy mindenki másképp
de mindegyik emberhez
méltó a szentség
 
Hol szabadság van
ott szabadság van
testben és lélekben
s bármilyen vallásban
 
tavaszi zsongásban
felizzó nyárban
bánatos őszben
téli havazásban
 
kiolthatatlanul
emberek szívében
zajongó városban
hallgatag vidéken
 
mert minden vágyban ott van
ott van az álmaidban
a sejtek mélyén
minden mozdulatodban
 
mint folyó a medret
követed s teremted
s ha kémlelsz ki e körből
ő néz rád tükörből
 
s ha kószálsz céltalan
akkor is veled van
a véletlenszerűen
végigjárt útban
 
mert tudod, a lényeg
nem az, hogy elérjed
csak az, hogy ne kényszer
vezérelje lépted
 
mert sokféle cél van
és sokféle halál
nincs kötelezően
előírt szabály
 
csak az, hogy ismerd
a szabadság határát
hogy mindenkor tiszteld
mások szabadságát
 
mert hol szabadság van
ott szabadság van
ott mindenki egyformán
szabad a hazában
 
nem kell, hogy kövessük
kijelölt vezérünk
bármikor mondhatjuk
köszönjük, nem kérünk
 
nem kérünk kegyet
és nem kérünk kegyelmet
s nem kell, hogy betartsunk
kegyetlen fegyelmet
 
mert hol szabadság van
senki sem szem a láncban
a lelked szabadon árad
magad is szabadság vagy
 
és nem lesz miattad dermedt
dacban a gyermek
s ha párod szolgálja kedved
tudja, hogy szabadon szerethet
 
vakondként napsütésben
nem járunk vaksötétben
s nem futunk zsákban
ünneplő ruhánkban
 
mert ahol szabadság van
ott nincsen hiába
a dal sem, a zengő
összhangot teremtő
 
s ha végleg búcsúznál
ott áll majd sírodnál
tudja, hogy ki voltál
és soha nem felejt már
 

 
grisenyka

2020.01.16 05:43  | | 742417.

Weöres Sándor: Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

A szerző előadásában

 
grisenyka

2020.01.12 11:12  | | 742375.

Határ Győző: ÜVEGGOLYÓ

Lator Lászlónak

üveggolyó üveggolyó
márványolásának volna lenni jó
ahogy lapok élek illannak-villannak
csillangónak lenni annak annak
volna lenni jó
LENNI volna jó

márványgolyó márványgolyó
szivárványolásának volna lenni jó
a képzelgések ahogy megrohannak
elcsapongásnak lenni annak annak
volna lenni jó
LENNI volna jó

aranygolyó aranygolyó
lámpás-bogárnak volna lenni jó
hangos világolással amerre vannak
szentjánosbogárnak lenni annak annak
volna lenni jó
LENNI volna jó

kristálygolyó kristálygolyó
színejátszásának volna lenni jó
ahol sejtő hajtók tűnő űnőt zavarnak
szarvasgímnek lenni annak annak
volna lenni jó
LENNI volna jó

ribilió ribilió
rohangálásának volna lenni jó
nimfák menádok kinek kivillannak
szoborfogó szatírnak annak annak
volna lenni jó
LENNI volna jó

kobakgolyó kobakgolyó
billiárdfej golyónak volna lenni jó
tar kopaszok ahogy párnán pihennek
kópé kujonnak ilyennek ennek
volna lenni jó
LENNI volna jó

süveggolyó süveggolyó
nagyúr trónbolondjának volna lenni jó
kit megsüvegelnek amerre elmegy
tarsolya arannyal zsebei telnek
volna lenni jó
LENNI volna jó

ólomgolyó ólomgolyó
vonszoli-láncon annak volna lenni jó
vár tömlöcében reménytelennek
kik csontig éhen: múltakon merengnek
volna lenni jó
LENNI volna jó

népmillió népmillió
emberelevennek volna lenni jó
szülnek születnek szüretelnek
örömkönnyek közt előteremnek
élet kövérjével fennen betelnek
emberelevennek ilyennek ennek
volna lenni jó
LENNI volna jó

Für Anikó előadásában


 
grisenyka

2020.01.12 02:22  | | 742373.

ILLYÉS GYULA: EGY NÉPFIRA

Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal
Kellene: honnan jössz, - azzal, ecsém: hova mész!

 
grisenyka

2019.10.24 17:36  | | 740732.

Áprily Lajos: Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,
mely őrzi még a nyár borát –
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.

 
grisenyka

2019.08.30 21:11  | | 738182.

Nagy László: Az örök hiány köszörűjén

József Attila 50. születésnapjára

Az örök hiány köszörűjén
tündökletesre élezett pengét
csókolják meg a hűségesek.
Műben az embert megünnepeljék.

Szép s veszedelmes igazságát
tudni kell egyre szerelmesebben,
tövéből sír a csillagokig
árván a megcsalt szerelem s szellem.

Jaj annak, aki gyönyörűt vár,
szabad levegőt őrülten áhít:
szétdobálta a vonatkerék,
akár a gyöngyöt, szép csigolyáit.

Makacs fia a mosónőnek
nyurgán a semmi partjain állott
s amit ott vágyva fölfedezett:
magába ölte az újabb világot.

Cammog az idő, de a nemrég
halálba fekvő konok önkéntes
apánk lett s kíván több szerencsét
borzas kölykei önérzetéhez.

Azt üzeni hogy szeretni kell,
s bűvölő szája el sose halkul.
Szíved köré a szeretetért
ő a végtelent köti jutalmul.

 
grisenyka

2019.07.13 09:13  | | 737224.

Vörösmarty Mihály: Pipiske

PIPISKE


Pipiske, aki vagy,
Miért oly gőgösen,
Hogy tőled a világ
Nem szinte idegen?

Hogy megdicsérgetik
Parányi lábaid,
S egyűgyű kebeled
Fehér hullámait?

S minő badar beszéd
Arcod rózsáiról!
Hol, mint rebesgetik,
A szépség papja szól.

Igaz, te nem vagy rút,
De, gyöngyöm, nincs eszed:
Egy tyúknak több lehet,
Ha ló kikérdezed.

Nincs benned fürgeség,
Nincs egy jó gondolat;
Megfogni szárazon
Nem bírnád a halat.

Mit használ szép szemed,
Ha csak bámulsz vele?
És nádszál termeted?
Csak lengeség jele.

Mi haszna vagy fehér,
Ha kebled jégverem?
S fejed szép fürt alatt
Egy eszmét sem terem.

Mindössze is csak egy
Csinos kis bábu vagy,
Tetemben nem csekély,
De lelked hía nagy.

Bíznának csak reám...
"Hohó! talán bizony?"
Korán sem: én csupán
Javára dolgozom.

Meglátná a világ
Az egykor léha nőt
- Azaz, ha elvenném! -
Mivé faragtam őt.

*

,Szép ifjú, köszönöm!
De nem fogadhatom;
Pipiskeségemet
Tovább is folytatom.

S ha majdan a tavasz
Pacsirtahangot hall,
Bizvást jövendölöm:
Nem önnek szól a dal.'

1839. január 17. előtt

 
grisenyka

2019.04.02 13:55  | | 736100.

József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

1924 tavasza

 
grisenyka

2019.02.04 16:08  | | 735276.

Arthur Rimbaud: AZ ELSŐ ESTE

A fotelben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
egész közel a szemüket.

Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a kezét.
Kis lába fázós élvezettel
nyúlt a földre, s szép volt, de szép.

Néztem, hogy röpdös a hajában
egy kis sárga sugár vidám
pillangóként s a mosolyában
s a keblén: légy a rózsafán.

Megcsókoltam finom bokáit.
Ő fölényesen kacagott;
hangja úgy trillázott, sokáig,
mint eltört üvegdarabok.

A kis láb ijedten huzódott
az ing alá: "No, ne bomolj!"
Ha megbocsátotta a csókot,
a gúnykacaj se volt komoly.

Szeme hogy dobogott szegényke,
amikor lezárta a szám!
Ő kényeskedve húzta félre
a fejét: "Ez sok, igazán!

Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..."
De csók következett megint,
s ő nem bírt többé haragudni
s nevetett, most már szív szerint...

Fotelemben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
közelre sóvár szemüket.

Szabó Lőrinc fordítása

 
grisenyka

2019.01.27 13:15  | | 735102.

Egyik kedvenc Ady-versem. Ez a nagyszájú akarnok ilyet is tudott:

Gyáva Barla diák

Hadverő nem volt Barla diák,
Én jámbor, görögös, kopottas ősöm.
Elmaradt Töhötöm seregétől
Ama véres őszön.

Áthágta a Meszest a sereg,
Üszkös falvak küldtek utána átkot
S nem kereste a seregben senki
Kis Barla diákot.

Ő ott maradt a dúlt falvak között.
Virágos kunyhó épült a romokra
S kizöldült a megsebzett vidéknek
Minden véres bokra.

Zúgva nyargalt a hősi sereg
A reszkető, bérces Erdélyen által.
Barla maradt, rótt, szántott, álmodott
Egy kis szláv leánnyal.

 
grisenyka

2019.01.13 13:55  | | 734572.

Ady Endre: A Szerelem eposzából

Szokásos hívással hadd hívjam Múzsámat,
Szegény, bús testemet, mely vívott csatákat,
Mely ma is annyi bajt és Sátán-dalt érlel
A benne lakozó Múzsa kegyelmével.

Múzsám: Szilágyságban határzott, vén testem,
Ki miatt tömérdek bűnbe s dalba estem
S kinek ereszkedett inakkal sincs másod,
Dalold le utolsó, nagy dal-tartozásod.

Sorsomnak, titkomnak hetedik lakatja
Lehullhat: nem vagyok gyermekeknek atyja.
Fiaim, lányaim paripák taposták
S a nagy csatatéren vérfolyók elmosták.

Dalolj nekem, Múzsám, ne a hét vezérről,
Dalolj nekem, Múzsám, a nagy csatatérről,
Hol, ahogy először ember nézett Napba,
Embernek sorsáról jegyződött bús mappa.

Melynél szörnyűbb téren Attila se harcolt,
Melyet női testen gyémánt-Végzet karcolt,
Ninivék, Xerxesek, fajták, birodalmak
Hol vígan süllyedvén víg halállal haltak.

Nagy énekmondásnak tudom, mi az ára,
Én is készültem a hunn trilógiára,
De mikor Árpádék s talántán hunn atyjuk
Mind csak addig voltak, míg megszakadt magvuk.

Valami hős harcos én sohase voltam,
De a nagy harctéren sokat kóboroltam,
Sok-sok gyermekemet ölte meg a hőség,
Meddő táborozás, meddő vakmerőség.

Csókkal, csókfélével birom én és bírtam,
Ám zsoldos nem valék, hamar untam, sírtam.
S ha vannak multamban bármely semmiségek,
Ezek a sírások, ezek voltak szépek.

Nekem a szerelem nem volt víg ajándék,
Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék,
De volt ravatalos, halálos-víg torna,
Játék a halállal, titkos élet-forma.

Akárhol s bárkiért vágyódásba estem,
Vér áztatta nyomom Párisban vagy Pesten,
Mindig önnön vérem és soha a másé,
Soha a levésé, mindig a mulásé.

De voltam bárkinél tisztább és fehérebb,
Voltam engedelmes gyermeke a vérnek,
Becsületes hímként csaptam nő-zavarnak
S becsületes voltam embernek, magyarnak.

E félszeg országban, hol ezer év óta
Hímnek is az derék csak, ki pátrióta,
Fölzokogó, csukló tréfa-zokkal mondom:
A nagy csatatéren erre is volt gondom.

Gazdagok ringyóit én el nem szerettem,
Koldusok mátkáit soha el nem vettem,
Küzdöttem, csókoltam szomorú rogyásig,
De csak ha biztatott az a némber másik.

Nem voltam villámos, förgeteges csókja
Senki szép asszonynak s durva hóditója.
Diadal-sarcokat már csak akkor szedtem,
Ha karomba-hullót, megadót szerettem.

Áldott, kedves mégis az alkalom vétke,
Mikor legelőször kényszeritett térdre
Asszony-ember előtt kicsi kölyök-korban
És áldott a vigasz, mit leltem a borban.

Szent bor: asszony ellen talált drága méreg,
Már más mámorokkal, hajh, összecseréllek:
Hírrel és mákonnyal, ezerféle jóval
S ki tudja, tán holnap, egy Browning-golyóval.

Addig is büszkélkedj, Múzsám, drága testem,
Mint a Názáreti, latrok közt, kereszten.
Pál apostol mondta s te híven megtartod:
Hitedet megőrzéd s megharcoltad harcod.

Mérges nyilak belém nemegyszer repültek,
Sebeim tüzeltek, sebeim heggültek
S ha újra kezdhetném friss komédiásként,
Ma is igaz volnék, ma se tennék másként.

Csak hazudni kéne, mennyi minden jönne
Magyar eredménnyel, sikerrel özönbe.
Már elhallgatni is milyen érdem volna,
De vallani mindent: volt életem dolga.

Tetsző, hazug-szűz dalt dalolni még tudnék,
Erkölcsös hazugok kegyébe bejutnék,
De akarok szólni, de akarom látni:
Mer ma is hazudni álerkölcsöt bárki?

Akarom, hogy végre valaki meg merje
Mondani: nem a szív a csók fejedelme
S nem a csók a tető s nem a csók a minden,
Mint kötelezteténk hazudni azt rímben.

Itt állok s Lutherként mondom: engem Isten
Úgy tartson fiának s bajban úgy segítsen,
Hogy minden titoknak ez a megoldása
S hogy igaz lelkemnek ez a vallomása.

Hajh, igen, emlékszem: mindig az a fűző,
Omló, habos szoknya, vérünket fölűző,
Parfümös kis nadrág, finom batiszt-játék,
De mindig az a cél, mindig az a szándék.

Mindig az a játék s mindig véres torna
S mindig mintha kiki egy-egy Isten volna.
Ezt a nagy szándékot nagy okok okolják
S még a tagadók is mindig szándékolják.

Kik által s miképpen lettem, aki lettem?
Nem tudom, de tudom, hogy kellett szeretnem
S a nagy csatatéren, lehettem bár olcsó,
Nem voltam sem barbár, sem furcsa utolsó.

S tudtam nagyszerüen, költősen szeretni,
Valaki számára egyetlenegy lenni,
Úgy-úgy elborulni részeg szerelemben,
Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben.

De a harctér: Harctér és az élet: Élet
S az asszony-test néha sokkal-sokkal mélyebb,
Mélyebb az Életnél, mélyebb a Halálnál,
Mélyebb az álmodnál, mellyel vágyva hálnál.

Nem tudom, hogy mikor jön életem vége,
Mikor derül ki majd minden semmisége,
De nyugodtan halok: én nem csupán voltam
S érdemes harctéren esek el majd holtan.

 
grisenyka

2019.01.01 17:47  | | 734312.

Szabó T. Anna: Tettemre hívás

„Tudhatta, közöttünk nem vala gát"

A radványi sötét erdőben
alva találtam Bárczi Benőt.
Gyönyörködvén az ifjú erőben,
bámulám hosszan, hevesen őt.

Arca puhán szép, inge kinyitva,
homloka sápadt, szája piros...
Ó, ha csak egyszer szertehasítna!
Szűnne köröttem mind, ami rossz.

Gátol az illem, a szűzi szemérem?
Nem – hisz a vágyam tiszta, heves,
megnyalogatnám ott, ahol érem,
égetné számat, mint a leves.

Mégse kívánná – csókom utálná,
messzire lökné újra kezem.
Ó, ha az ajtóm végre kitárná...!
Tettem, amit kért, mert szeretem.

Testemen most is nyers saruszíjak,
bőrre a pőre állati bőr,
feszít szorítva, ideg az íjat,
égi gyönyör, de halálra gyötör.

Szíjból az ostora – kérte, megadtam:
„Üss!" Kiabálja, én meg ütöm...
Ó, hogy nyög és nyí teste alattam,
billogom míg valagára ütöm!

Könnye hogy ömlik, fára harap rá,
farát harapnám, nem tehetem,
még, még, nyöszörgi – ó, ha harapná
mannám, ha enne... Úgy szeretem!

Így gyötör. Ő kért, ő követelte!
Bilincsbe verni, verni csupán,
s mit kitalál egy fájbeteg elme,
mind megadám én, nap nap után.

Gyaláznom kelle, bárha imádtam,
taposnom kelle – ó, a rugás
nekem fájt, szívem hódolatában,
bántani tudni – szörnyű tudás!

Bőgve parancsolt s meglovagoltam,
kéjjel vonagla: „Üss, igen, így!"
Őneki mindig eszköze voltam:
gyönyörre szomjas, kéjre irígy.

Vágyódtam én rég hű szeretőre,
ő is vágyódott – hah, de mire?
Billogra, szíjra, bilincsre, tőrre,
gyötrelmek végső gyötrelmire!

S most, íme, itt van. Fekszik alattam...
Látása is már sírba gyötör...
Ezt kérte, ezt, ezt! Mindig is tudtam...!
Vísíts hát, disznó! Nesze a tőr!

A szerző előadásában

 
kkanya

hata (734021) |2018.12.24 19:33  | | 734085.

Óh, köszönöm Tamás!

 
grisenyka

2018.12.24 16:56  | | 734082.

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. november 12.
Domján Edit

 
grisenyka

hata (734021) |2018.12.24 00:37  | | 734048.

Itt ilyenek nincsenek:-)

 
hata

2018.12.23 14:01  | | 734021.

Álkeresztény testvéreimnek ajánlom

SZENT PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ
A szeretet
1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. *
2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.
9 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk.
10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.
11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.
12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.
13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

 
littlered

2018.12.15 16:18  | | 733767.

Juhász Gyula: Epilógus

A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!

 
grisenyka

2018.12.15 12:12  | | 733760.

Kányády Sándor: Tárgyak

A tárgyak lassan fölveszik
vonásaink, szokásaink.
Hozzánk lényegül ágy és asztal,
bensőnket őrzi, kitapasztal.

Kanál, pohár, villa és csésze
lesz az embernek alkatrésze.
Lassan a testünk oda fárad,
hogy a szék tekint bútorának.

Képek, lemezek, könyvek, szobrok,
féltve őrzött, meghervadt csokrok
szövetkeznek a fallal, s végül
a négy fal, lopva, belénk épül.

Elorozzák tőlünk a vágyat,
megunnak, később ki nem állnak,
zsigereinkkel összejátszva
juttatnak majd egyszál deszkára.

1967

 
grisenyka

2018.12.14 20:07  | | 733745.

Várnai Zseni: Katona fiamnak


Én magzatom, szép katona fiam,

Szíve vérével ír neked anyád,

Mióta a császár kenyerét eszed,

Vörösbe fordult itthon a világ!

Most készülünk a döntő, nagy csatára,

S ti lesztek ellenünk majd a sereg,

Ha ráuszítnak önnön véreidre,

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!



Az anyaföldnek most zsendül a méhe,

Már lesi az ásós, kapás hadat,

Hogy szűz ölébe termő magot hintsen,

Várja az erőt, mely életet ad,

Most megmérjük irdatlan, nagy erőnket,

S nem ringatnak majd kalászt a szelek,

A termő föld lesz a mi lázadásunk:

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!



Fiam, ez öreg, reszkető sorokban

Én sírok, ki méhemben hordtalak,

Ki eggyé tettem éjet, napot, órát,

Hogy etesselek, hogy dajkáljalak,

Hús a húsomból, vér a véremből,

Hogy emelhetnél te akkor kezet,

Ha én zokogom, sikoltom feléd:

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!



A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk,

A reménységünk, mindenünk: az élet!

Te döntöd el most a mi nagy sorunk,

A Te felzúdult, bús rabszolgavéred.

Borítson el a forradalmi mámor,

Ha hömpölyög a lázadó sereg,

Mint fölkorbácsolt, zúgó tengerár,

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!



Most még csak háborog az óceán,

S a kevély hajót már tépi, dobálja,

Mi lesz, ha ős medréből kitör,

Ha úrrá lesz a tenger akarása,

Mi lesz, ha minden katonafiú

Szülőanyjától kap egy levelet,

Mely lázít, gyújt, vérbe borít:

Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!

 
grisenyka

grisenyka (733635) |2018.12.12 20:58  | | 733719.

Kányády Sándor. Háború

Behúzódtunk mind a pincébe,
kádak és réparakások mögé;
lapultunk, szorultunk egymáshoz:
legbelül, sőt legalul, a korommal
csúfított, homlokra húzott kendővel
vénített süldőlányok. Odakint
masiroztak, szekerek, ágyúk,
tankok dübörögtek: a front
ment vagy jött éppen. Valami
olyasféle melegség kezdett
szétáramlani bennem, amilyet
csak néha éreztem még, tavaszi
estéken az internátusi ágyon;
s már a városka köhögő
kis villanytelepének ütemére
dübörögtek a hadak odakint;
mintha egy másik testet
kapcsoltak volna ereimbe: két
forrón szorító comb, két pihegő
mell nyomult mind közelebb, közelebb.
Vicogtak a lányok, tikkadtan
pisszegtek a legények. - Mások is
ezt teszik, szamár - súgta egy kéz,
nem is a ruhám, a bőröm alatt.
- Legény vagy te már, szerencséd, hogy
nem vagyok a sorozó bizottságban -
mondta nevetve és szoknyáját
egyetlen rántással eligazítva
a fiatal hadiözvegy, mikor
kinyílt az ajtó, jelezve, hogy a
hadak elvonultak; és a lesütött
szemű, korom-maszatos lányok
bűntudatos libasora után
eltűnt a pinceföljáróban.
Két gyönyörű térdhajlatától
a pince még
sokáig világos maradt.
S én részemről a háborút megnyertnek
nyilvánítottam.

1967

 
grisenyka

2018.12.08 17:14  | | 733635.

Kányádi Sándor: Vezényelt eskü

hogy vérünk
s életünk árán is
hogy vérünk
s életünk árán is
mind egy szálig
mind egy szálig

játszunk
katonásdit
játszunk
felnőtt fejjel

aztán a sebesültek
igazi sebesültek
a halottak
igazi hatottak

1978

 
grisenyka

2018.12.08 17:09  | | 733634.

Kányádi Sándor: Tárgyak

A tárgyak lassan fölveszik
vonásaink, szokásaink.
Hozzánk lényegül ágy és asztal,
bensőnket őrzi, kitapasztal.

Kanál, pohár, villa és csésze
lesz az embernek alkatrésze.
Lassan a testünk oda fárad,
hogy a szék tekint bútorának.

Képek, lemezek, könyvek, szobrok,
féltve őrzött, meghervadt csokrok
szövetkeznek a fallal, s végül
a négy fal, lopva, belénk épül.

Elorozzák tőlünk a vágyat,
megunnak, később ki nem állnak,
zsigereinkkel összejátszva
juttatnak majd egyszál deszkára.


1967

 
grisenyka

2018.12.06 09:50  | | 733588.

Kányádi Sándor: Epilógus egy balladához

Két öreg anyóka, talpig feketébe,
Mennek az ösvényen, talpig feketébe.

Egyiknek fia volt, másiknak lánya volt.
Egyik maga a Nap, másik maga a Hold.

Szemük, mint a patak medre, olyan száraz.
Hosszú hallgatásra hallgatás a válasz.
Kapaszkodnak csöndben, amerre az ösvény.

Hitte volna-é ezt emberi keresztény:
Olyan szófogadó drága jó legény volt.
Olyan szófogadó drága jó leány volt.
Megrontotta szegényt a te rossz leányod.
Megrontotta szegényt a te ördög fiad.
Már az unokám is legényszámba menne.
Már az unokám is férjhez készülődne.

Az egyiknél kapa, ásó a másiknál.
Pihegve fújják ki magukat a sírnál.
Húsz esztendő óta szótlanul leszólják,
Az egyik a szegfűt, a másik a rózsát.

Neki csak lánya volt, de nekem fiam volt.
Neki csak fia volt, de nekem lányom volt.

Húsz esztendő óta várják s tán halálig,
Mikor ad igazat egyiknek a másik.

 
grisenyka

2018.12.05 20:26  | | 733578.

Kányádi Sándor: Öreg kút az utca szádán…

Öreg kút az utca szádán,
öreg asszony ül a káván.
Mint a botja, olyan görbe,
beleréved a vödörbe.

Nézi magát, motyog, motyog.
Mosolyt próbál – be nagy dolog! -,
de a mosoly nem sikerül,
abbahagyja kedvetlenül.

Jaj, mert az a félvödör víz
égeti, mint eleven tűz.
Ég a karja, ég a háta,
azért ült le a kávára.

Én istenem, hányadik is!
Nincs a kútban most annyi víz,
amennyit ő eddigelé
húzott reggel s estefelé.

Ha az a víz egybefolyna,
fél falunak elég volna.
Nagy tó lenne, talán tenger,
elsírt, lenyelt könnyeivel.

Talán ezen, talán máson –
tűnődik az elmúláson.
Sokáig élt, nincs más bűne…
S ottfelejti magát ülve.

 
grisenyka

2018.12.05 07:48  | | 733564.

Kányádi Sándor: Vidéki békevers

Itt járt a háború!
Romokat nem hagyott,
csak elvitte a lovakat
meg a zabot.

Itt járt a háború!
Hámot, szekeret rekvirált,
és elvitte a férfiak
javát.

Dalolva mentek, mint akik
a háborút nagyon szeretik.

Bokréta volt a puskacsőben,
sírtak az asszonyok,
és pram-pa-pam, de szépen
peregtek a dobok.

Itt járt a háború!
Fekete pántlikás
vőfély kopogtatott,
nyomában jött a gyász.

És hiába fohászkodott,
vasárnaponként a kegyes
éghez, a jó öreg
tiszteletes:

a sok ló és szekér,
nem talált már haza,
és nem a férfiak
java.

A puskacsőben hervadt
bokréta-szuronyok;
a legtöbbjükre - mondják -
hant is alig jutott.

Itt járt a háború! -
Mankóval jött a béke,
és csöndesen leült
a házak küszöbére.

Elsajnálták a lovakat.
Elsiratták a holtakat.

A bénák beletörődtek,
hogy most már így kell élni;
a gyerekből, mert kellett,
korábban válott férfi.

Itt járt a háború!
Romokat nem hagyott,
csak elvitte a lovakat
meg a zabot...

Itt járt a háború!
Itt járt, még mindig itt van:
anyák, anyókák viselik
életfogytiglan.

1960

 
padat

2018.08.20 13:44  | | 730590.

Szabó Magda: Dal az apámról

A világ harminc lépés,
ott végződik a föld,
ahol a kertnek vége,
a kapuja előtt.

Mi túlmaradt a kerten,
rég beszőtte a pók,
a múltat és a várost,
és minden kinnlakót.

A lépte egyre lassabb,
kísérik évszakok;
feléje sárga almát
hatvanhét ősz dobott.

Csak a kerttel beszélget,
a kertet ismeri,
az újszülött palánták
felelgetnek neki.

Ha majd ajkát elejtik
a hűtelen szavak,
elfoszló szája szélén
kihajt egy gyönge mag,

kedvének víg pirosát
a szélbe lengeti,
oltani hosszú szomját
majd vizet visz neki.

Én meg állok felette,
rímek, varázsdobok
hangos verője, némán,
s egy mentát morzsolok,

és míg zöld illatába
bemártom fejemet,
felém nyúl és megérint
jószagú tenyere.

 
horsa

2018.06.12 19:07  | | 729639.

Tóth Árpád: VASÁRNAP

Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?

És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok…

De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
– Ki a körútra szaporán,
Ki! a vasárnapi zsivajba!
Itt benn valami fojtogat,
Félek magamba…

 
mutterka

2018.05.21 15:56  | | 729367.

Ady Endre
Szent Lélek karavánja

Egy Szent Lélek nevű kereskedő
Egykor sürgős, nagy rendelést adott.
Jövünk száz sarkából a világnak
Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog.

Tevékkel vágtuk át a Szaharát,
Drága portékánk részben megavult.
De Szent Lélek már ezt így kivánta:
Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult.

Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk:
Igemálhákkal rakott az agyunk.
Miként igérted, vedd át az árut,
Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk.

Óh, mi, szegény, szomoru kupecek,
Eszmék vivői, büszke Szolonok.
Krőzusok élnek víg dőzsöléssel
S a mi kincsünk és sorsunk: a homok.

Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves.
Hazudtak minden Pünkösd hajnalán.
Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra
Rászolgált immár ez a karaván.

Becsületes, részeg, okos fejünk
Mindig másért fáj. Megejti a Szó
S úgy futunk el ön-boldogságunknál,
Mint szép tájnál bamba kéjutazó.

Elherdáljuk a vérünk és inunk,
Minket kezdettől jégeső mosott,
Földet szereznek, bankót csinálnak
Sok ezer év óta az okosok.

Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván,
Éppen elég volt az eszme-evés.
Viharverten és sakáltépetten
Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés.

Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit
Ez a bús, bolond ingyen-szerelem.
Ím, megérkeztünk s véres árnyékok
Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen.

 
grisenyka

2018.05.07 12:19  | | 729186.

József Attila: FIATAL ÉLETEK INDULÓJA

Apáink mindig robotoltak,
Hogy lenne enni kevés kenyerünk,
Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak,
Az isten se törődött velünk.

De fölnőttünk már valahára,
Kik nem tudjuk, mi az vígan élni,
És mostan vashittel, jó bátorsággal
Sorsunk akarjuk fölcserélni.

Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk,
Nem volt jogunk se, csak igazságunk.
Most nincs, ki megállat az élet-úton,
De, ha akad, nyakára hágunk.

Mi vagyunk az Élet fiai,
A küzdelemre fölkent daliák,
Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor
Alattunk ez a régi világ!

1922. október

Ez viszont nagyon jellemző a fiatal József Attilára
Nekem mindkét vers történelemként van jelen - tehát az 1920-as évek forradalmi hevületű fiatalsága... Kíváncsi vagyok, hogy a maiak mit olvastak ki belőlük...

 
grisenyka

2018.05.07 12:14  | | 729185.

magyar érettségi - összehasonlító verselemzés:

Szegénynek lenni s fiatalnak

Száraz parafa már a nyelvem,
minden szép eltorzul szememben,
jobb a némának, jobb a vaknak, –
mert rettenetes ennyi vággyal
szegénynek lenni s fiatalnak.

Voltunk vad, hivő, ifju hordák,
s felkoncoltak… A vén okosság
győzött? isten? vagy csak egy gaz trükk?
Rettenetes sors, hogy a harcot,
mindig hiába, ujrakezdjük.

Rettenetes csak várni mindég,
tűrni rabságod, örök inség,
nem érteni, a hiba hol van,
s csodát akarva és teremtve
mindig elterűlni a porban.

Rettenetes – gonosz kép, tűnj el! –
harcolni régi mesterünkkel,
vagy tisztelegve nézni, hogy vág
arcunkba keze, és amely
valaha őt érte, a korbács.

Óh, részt kapni minden örömben! –
Fulj meg, lélek tüze… De nem, nem,
ez csak a düh, a régi átok:
tanulnunk kell, testvéreim,
ujak, indulók, proletárok!

Mert valamit mi nem tudunk még,
ezért kell fájni s bukni mindég,
ezért sír bennem is a vad dac:
hogy rettenetes, rettenetes
szegénynek lenni s fiatalnak.

(Kétszer is elolvastam, annyira nem jellemző Szabó Lőrincre. Kíváncsi vagyok, hány gyerek tudta, mit jelent a proletár szó.)

 
Lapozás:  
1/34


Felhasználónév:

Jelszó:

Jelszóemlékeztető



Friss feladványok:
 Reggeli újság ( Javítva)
 Gondoltam...(3)
 Mik ezek? (3)
 Meghatározások és betűk
 Találd ki!
 Halpiacon... - SEGÍTSÉGGEL
 Évekkel ezelőtt

Hirdetés

© 2017 DigitalAge

impresszum  ::  médiaajánlat  ::  segítség  ::  ajánló  ::  kezdőlapnak  ::  kedvencekhez   RSS