|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
Szívből szóló versek
Hirdetés
| Tucatka |
2024.04.15 10:40 | | 754569. |
| |
Baranyi Ferenc: Magyarok
Nem balsors tép. Ne ámítsuk magunkat.
Saját balfácánságunk karma tép.
Akárhogy is színezzük át a múltat:
a tónus főleg miattunk sötét.
Az nem lehet, hogy annyi szív hiába
onta vért – írta szózatos Mihály.
Sajnos, lehet. Eltékozolt csatákra
vádlón vetül sok-sok fölös halál.
Hősiességnek lelkes maflaságot
beállítani itt mindig divat.
Bolond virtus a falnak-rohanás ott,
hol bonthatókká málltak a falak.
S ha volt is néhány hű kebel, amely nem
balgán hevülve szolgálta honát,
azt látja, szellemként ha visszalebben,
hogy népe sorsa egyre mostohább.
Szemléli az ország fölött suhanva
hazája halmozódó szennyesét,
és felzokogja a mennyboltozatra:
ezért volt annyi áldozat? EZÉRT?
Ezért a csúnyán elprédált jövőért,
átmázolt múlttól bűzlő jelenért,
melyben erény a dölyfös eszelősség
s a tehetségtelenség nyer babért?
(Midőn ezt írtam, szürke volt az égbolt,
harcom feladni volna számos ok,
legyinthetnék lemondóan: elég volt!
De nem tehetem. Még költő vagyok.)
|
|
| cavalier1 |
cviki57 (754541) |2024.04.03 23:20 | | 754543. |
| |
Igen.
a milyen mi mennyi mi
ki
kinek mije de
a legszebb vers egy uncia
arany
petőfi puncija de
Most akkor a szerzőnő nagyon menő, és hasra kell esni előtte minden haladárnak? És hát Pressernek meg is kellett zenésíteni. Ibolya persze szépen elénekelte. |
|
| cviki57 |
cavalier1 (754529) |2024.04.03 21:20 | | 754541. |
| |
A Petőfis versszakra gondolsz, Petőfinek is volt, de anatómiailag nem az ő testében:-))! |
|
| grisenyka |
2024.03.31 16:46 | | 754528. |
| |
Pilinszky János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
|
|
| cavalier1 |
2024.03.31 13:38 | | 754526. |
|
| |
a milyen mi mennyi mi
ki
kinek mije de
kultúrember ír ilyet?
Erdős Virág
A legszebb vers
balatonfüredi emlék
férfimunka lány-öröm:
a legszebb vers a
káröröm
a legszebb vers egy régi rózsa-
lugas árnyán írott
próza
vár állott most gomba nő
a legszebb vers egy
ronda nő
a legszebb vers egy uncia
arany
petőfi puncija de
minden süket dumán túl
a legszebb vers a
dunántúl
messze zengő szép szava
sok hegye és egy
tava
kizárásos alapon
a legszebb vers a
balaton
bezárt bazár és tárt kebel
a kishajók közt egy
rebell
a legszebb vers egy nyári esten
ringó név a
hajótesten
katamarán vagy kalóz
a legszebb vers a
"Gyed Maróz"
a legszebb vers a vérfagyi
a csolnakázó
dédnagyi
egy strandpokróc a romokon
alvó szegek a
homokon
jönni-menni szandi nélkül
összebújni
randi nélkül
becuccolni bárhova
a legszebb vers egy
szálloda
egy dakszliját mosó masa
egy döglött hal
fehér hasa
vonatfütty és dudaszó
a legszebb vers egy
csunya szó
a legszebb vers a parti nagy
zuhé s talaj-
menti
fagy
még zöldfülű de már dilis
a legszebb vers az
április
a legszebb vers mi volna más
egy kisebb vízbe-
fulladás
plusz: törölközés száradás
a legszebb vers csak
ráadás
a legszebb vers hogy amore
rabindranath tagore
emlék-fák közt
élő ház
a legszebb vers a
Szívkórház
nagylabor és EKG
(a legszebb dal a békáké)
a legszebb vers a szüreten
tartózkodni füreden
hajnalig egy darab pólón
búcsúzkodni
lenn a mólón
elvegyülni kiválni
még egy strófát kivárni...
a legszebb vers csak ígéret majd
elválik hogy
mivé lett de
lelle int s én úgy hiszem
fogamban tartva
átviszem
mert rendbe' van hogy szép vagyok
a legszebb vers nem
én vagyok
a legszebb vers nekem te vagy
szeress örökké el
ne hagyj
|
|
| grisenyka |
2024.03.09 17:14 | | 754407. |
|
| |
Nemes Nagy Ágnes: Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.
Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod –
Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
„Sárgult a lomb, de nem hullott le még”,
sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,
langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár –
Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen –
s maradj velem. |
|
| grisenyka |
cviki57 (754398) |2024.03.07 21:32 | | 754399. |
|
| |
Kedves Cviki!
Sajnos mindkettőben igazat kell adnom neked.
Már többször elolvastam - és éppen elgondolkodtam rajta, hogy javítsam-e.
Most találtam rá a versre Koncz Zsuzsa hallgatása közben - és az első helyről bemásoltam, ahol rábukkantam. Elnézést érte.
Igen, a jövő elkezdődött.
Koncz Zsuzsa előadásában
|
|
| cviki57 |
2024.03.07 21:13 | | 754398. |
|
| |
Grisenyka kedves!
Nem hagy nyugton ez a vers.
1975-ben írta!!!
A PIM elektronikus gyűjteményében a tengeralattjáró két t-vel íratott, így vélem helyesnek (máshol is, ugyanakkor több helyen olvasható elírással).
Itt a kötet, amelyben először megjelent:
https://opac.dia.hu/record/-/record/PIMDIA30923
Mondóka
semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralattjárón
embertelenül
elektronikus-agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz majd a föld
embertelenül
1975
Nem ezért nem hagy nyugton.
1972: Robert Merle: Malevil
A Római Klub hetvenes évekbeni, környezeti károkkal kapcsolatos figyelemfelhívásai,
Aurelio Peccei, a Római Klub akkori elnöke nálunk 1984-ben megjelent könyve: Kezünkben a jövő.
Egy hónapja az ENSZ öt évenként szokásos jelentése alapján nálunk e mondatot reptette minden oldal: a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz.
A The Gardien részletesebb cikke:
https://www.theguardian.com/environment/2024/jan/31
/raw-materials-extraction-2060-un-report
A kérdésem csupán az: mikor kezdődik a jövő?
Érzésem szerint már elkezdődött. |
|
| grisenyka |
2024.03.07 12:53 | | 754397. |
|
| |
Kányádi Sándor: Mondóka
semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralatjárón
embertelenül
elektronikus agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz a föld
embertelenül |
|
| bolnyi |
2024.01.27 13:44 | | 754233. |
| |
Falu végén kurta kocsma
Telepszegleten szeszelde
csermely mellett elhelyezve,
benne kedve tetszelegne,
teszem fel, nem esteledne.
Egek rendre estelednek,
erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
hever e fekete csendbe.
Szeszelde bezzeg nem csendes,
zeng-peng benne zene rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
embereknek kedve gerjed.
Hej, menyecske, kedves lelkem,
erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
de meg heves szesz ereje!
Zenemester, sebesebben!
Kerekedett fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
lelkemet meg eltemetem.
Megjelennek rendelettel:
csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
esetleg elszenderedne!
Legyen vele beste lelke,
te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
pendelyemnek lehet veszte!
Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
kedves egyetlenem beteg.
Feleletet egy meg nem tett,
berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
s szertemennek csendesedve. |
|
| grisenyka |
2024.01.20 18:44 | | 754208. |
|
| |
Vörösmarty Mihály: Pipiske
Pipiske, aki vagy,
Miért oly gőgösen,
Hogy tőled a világ
Nem szinte idegen?
Hogy megdicsérgetik
Parányi lábaid,
S egyűgyű kebeled
Fehér hullámait?
S minő badar beszéd
Arcod rózsáiról!
Hol, mint rebesgetik,
A szépség papja szól.
Igaz, te nem vagy rút,
De, gyöngyöm, nincs eszed:
Egy tyúknak több lehet,
Ha ló kikérdezed.
Nincs benned fürgeség,
Nincs egy jó gondolat;
Megfogni szárazon
Nem bírnád a halat.
Mit használ szép szemed,
Ha csak bámulsz vele?
És nádszál termeted?
Csak lengeség jele.
Mi haszna vagy fehér,
Ha kebled jégverem?
S fejed szép fürt alatt
Egy eszmét sem terem.
Mindössze is csak egy
Csinos kis bábu vagy,
Tetemben nem csekély,
De lelked hía nagy.
Bíznának csak reám...
"Hohó! talán bizony?"
Korán sem: én csupán
Javára dolgozom.
Meglátná a világ
Az egykor léha nőt
- Azaz, ha elvenném! -
Mivé faragtam őt.
*
,Szép ifjú, köszönöm!
De nem fogadhatom;
Pipiskeségemet
Tovább is folytatom.
S ha majdan a tavasz
Pacsirtahangot hall,
Bizvást jövendölöm:
Nem önnek szól a dal.'
1839. január 17. előtt
|
|
| hata |
cviki57 (754206) |2024.01.20 17:58 | | 754207. |
| |
Köszönöm szépen!
Nem ismertem, de ma délelőtt hallottam Galkó Balázstól a Klubrádióban.
Portás állást keres, mert sehol nem merik alkalmazni.
Itt tartunk. |
|
| cviki57 |
2024.01.20 17:40 | | 754206. |
|
| |
E szívbemarkoló Vörösmarty verset elmondja Fodor Tamás:
https://www.youtube.com/watch?v=PPE-n3Z-BzQ |
|
| hata |
2024.01.20 12:41 | | 754205. |
|
| |
200 éve itt tartottunk
Vörösmarty Mihály
AZ EMBEREK
1
Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!
2
Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!
3
És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!
4
És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sovár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!
5
Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!
6
Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!
7
Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!
1846. május előtt |
|
| mutterka |
2024.01.01 17:24 | | 754106. |
| |
Kányádi Sándor:
Csendes pohárköszöntő újév reggelén
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom, legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe.
|
|
| cavalier1 |
hata (754056) |2023.12.27 15:48 | | 754057. |
|
| |
Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy majom vagy inkább ripacs. |
|
| hata |
2023.12.27 14:42 | | 754056. |
|
| |
És hogy ne csak olvasni lehessen
https://www.youtube.com/watch?v=kwpe5z0FDLs
1 óra 15 perctől
Persze érdemes az egészet végignézni. |
|
| hata |
2023.12.27 12:49 | | 754055. |
|
| |
Szabó Lőrinc: Szun Wu Kung lázadása
Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,
kit kőtojásból keltett ki a vén
föld, ég nap és hold különös szerelme
a gyümölcsök s virágok szigetén,
ki kőtestét mozogni tanította
s viharként szállni a felhők felett,
és megtanult minden emberfölötti
varázst és titkos bölcsességeket,
ki hős vezér és szent remete volt
és szívében mégis fenevad maradt,
és feldúlta a halál városát és
megette az égi barackokat,
az istenek eledelét, hogy ő is
őrökké éljen, s lett mindenható
kinek rőt fején a villám kicsorbult,
ki már már isten volt, de lázadó
dühében a Legfőbb Trónt követelte,
s leverte az égi seregeket,
s a Menny Ura s a Célok és Erények
bénultan nézték, hogyan közeleg -
mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt,
és már senki se moccant ellene,
jött Buddha, és szelíd virágkezével
intett, hogy a fegyverét tegye le.
- Ki vagy, te jámbor? - ámult el a vad szörny,
akitől a mindenség reszketett.
Buddha felelt: - A béke és a jóság,
s azért jöttem, hogy megfékezzelek.
- Nagyszerű! - bókolt Szun Vu Kung. De Buddha:
- Vigyázz - szólt -, még nem sejted, mit tudok!
- Te se, hogy én mit! - válaszolt a szörny,
és mellét verve mesélni kezdte, hogy
a tejutat kavarja szigonyával,
eldicsekedett, hogyan győzte le
a földet, eget, az állatok és fák
szellemeit, s a halál fekete
könyvét széttépve hogy lett halhatatlan,
s a Titkos Tudást hogy szerezte meg.
- Tizennyolcezer mérföldet repülök
- mondta -, ha csak egy bukfencet vetek,
átváltozom hetvenkétféleképpen
és lehetek millió óriás,
ma már én vagyok a Tökéletesség
- a Menny Urához fordult -, senki más,
- bömbölte - senki nem állhat fölöttem:
legkülönb vagyok, a Trónt akarom!
És Buddha felelt: - Tied lesz, ha győzöl
még valamin, az én hatalmamon:
mutasd meg, hogy kibírsz-e törni innen,
túljutsz-e rajtam - itt a tenyerem:
ha bukfenced kivisz belőle, nyertél,
ha nem, te fogsz engedni énnekem.
Tetszett az alku Szun Vu Kungnak.
- Őrült - gondolta - ez a Buddha: a keze
alig nagyobb egy lótusz levelénél,
igazán játék végezni vele,
gyerekjáték - gondolta és vigyorgott:
- Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? -
És felemelkedett a levegőbe,
s megállt nevetve Buddha tenyerén.
- Készen vagy? - Készen. - Rajta! - Egyet ugrott,
s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg,
és viharzott, mint az ördögmotolla,
úgy hányta, hányta a bukfenceket,
és repült és hömpölygött mint a szélvész,
mindig gyorsabban, repült, mint a fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagködök száz szigettengerén,
repült, a tértől részegen, repült, mint
az időmegállító gondolat,
repült, könnyű győzelmét végtelennel
tetőzni, amit ráadásul ad,
repült, repült s a Végső Űr határán
egyszerre csak öt roppant oszlopot látott,
amely minden világok végén
vörösen az ég felé lobogott.
Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott,
ahol még nem járt soha senki se,
és lehasalt s fürkészve és vidáman
nézett az érthetetlen semmibe,
aztán felkelt. - Most megyek - mondta - vissza,
és én leszek a Mindenség Ura,
de hogy itt jártam, nevemet felírom
ide, a világ őrtornyaira -
és csakugyan felírta a középső
oszlopra: ,,Itt járt Szun Vu Kung király'',
s mert a szükség rájött, egy másik oszlop
tövébe még egyebet is csinált,
és indult vissza. Repült, mint a villám,
repült az űrben, mint a néma fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagvilágok szigettengerén,
mint az időtlen gondolat, repült most
visszafelé a végtelenen át,
és megérkezett és hetykén leugrott
Buddha kezéről s rikoltott: - No hát
ide a Trónt! A világ végén jártam
s ott hagytam a látogatás jelét! -
Buddha ránézett, hosszan, szánakozva,
és felemelte lassan a kezét,
és megszólalt: - Te nyomorult majom,
te, te barbár ész- és erő-szörnyeteg,
azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
harc s önzés fűti, lebírsz engemet?
Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből?
Nézz ide, nézd középső ujjamat:
,,Itt járt Szun Vu Kung...'' - itt van, ezt te írtad,
s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! -
És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
látta, hogy minden erőnél erősebb
a türelem s a jóság, s megijedt
és szökni próbált. De Buddha lefogta
s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
- Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
s ha új szíved lesz, befogad a Menny.
|
|
| kkanya |
grisenyka (753808) |2023.12.13 18:36 | | 753935. |
| |
Nekem Baranyi Ferenctől ez az egyik kedvencem: Egyszer
Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztolok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem. |
|
| Nagyika |
2023.12.13 14:28 | | 753934. |
| |
Benedek Elek: Mióta nagyapó lettem
Künn zúg a szél, kavarog a hó,
Behallszik a lármás hahó,
De jó itt benn a szobában!
Pattog a tűz a kályhában.
Kályha mellett üldögélek,
Csak mesélek, csak regélek.
Mese, mese... hoppá, ide!
S ölembe ül kis Évike.
Meg-megesik az is vélem,
Maradásom nincs a székben.
Évikének, ha úgy tetszik:
Nagyapó a földre fekszik.
No lám, mire vetemedtem,
Mióta nagyapó lettem!
Beállottam hátas lónak,
Így is jó egy nagyapónak.
Ahogy lehet négykézlábon,
Végig mászok a szobákon,
S nem bánom, ha nevettek is:
Közbe-közbe nyerítek is.
Így élek én mostanában,
Bent a jó meleg szobában.
Hol nyerítek, hol mesélek,
A királlyal sem cserélek. |
|
| tark |
2023.12.13 11:37 | | 753933. |
| |
KÉT DAL
Éji dal
Néhány éjjelre, padra, kőre,
adjatok nékem fekhelyet.
Én nem vagyok jó gazda ökre,
se lány, se bolha, se beteg.
Jusson a néniknek nagy bögre,
szerető mindnek, ki szeret -
áldott, mert élek én örökre,
aki egy éjre eltemet.
1928. márc./dec.
Dal
Derűs vagyok és hallgatag,
pipám is, bicskám is elhagytam.
Derűs vagyok és hallgatag.
Hopp, szél, fúdd szét e dalomat!
Nincs senki, akire rámondjam:
"Örömét lelte nyomoromban."
Felhő valék, már süt a nap.
Derűs vagyok és hallgatag.
1928. febr. 10./dec.
|
|
| grisenyka |
mutterka (753807) |2023.11.19 23:19 | | 753808. |
|
| |
Baranyi Ferenc: Megbocsátom
Neked még azt is megbocsátom,
hogy nincs mit megbocsátanom
kegyetlenül jó vagy Te hozzám
a jóságod már fájdalom.
Neked még azt is megbocsátom
hogy vak gyanusításaim miatt
én bűnhődöm,
felőröl a magam-fabrikálta kín
Neked még azt is megbocsátom
hogy szüntelen kedvembe jársz
s már nem tudom, mi ejt karomba:
odaadás, vagy megadás.
Neked még azt is megbocsátom,
hogy már e csöpp kétség miatt
még selymes szóval símogatni rendelt
sorom is vádirat
Neked még azt is megbocsátom,
hogy tiszta vagy, mint ... Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy tisztaságod
csak úgy hiszem, ha piszkolom
mert égi már e tisztaság,
hogy földibb legyen - szennyezni kell.
Neked még azt is megbocsátom,
hogy megcsallak valakivel.
De jó kis vers - köszönöm, nem ismertem.
|
|
| mutterka |
2023.11.19 23:12 | | 753807. |
|
| |
"Neked még azt is megbocsátom,
hogy nincs mit megbocsátanom"
Emlékszem, diákként milyen jót vitatkozott
kis baráti csapatunk ezen a Baranyi idézeten.
Hogyan értelmezhető, "mire gondolhatott a költő?",
tartalmas gondolat, vagy csak játék a szavakkal?
Kedves emlékeim egyike. |
|
| tark |
2023.11.19 21:06 | | 753805. |
|
| |
Elnézést a beírásért.
Hívtam a rendőrséget. Jó éjszakát kívántak nekem.
A szomszédom szórakozott / szemétkedett. Szokott. |
|
| tark |
2023.11.19 20:35 | | 753804. |
|
| |
Be akarják törni az ajtómat, mit csináljak?
|
|
| Tucatka |
(753245) |2023.11.18 17:07 | | 753798. |
|
| |
Baranyi Ferencet személyesen is ismertem valaha. Szeretem őt, meg a verseit is. |
|
| dingidungi |
(753795) |2023.11.18 15:12 | | 753796. |
| |
Köszönet! Baranyi kötetem van is, ronggyá olvasott versek, könyvek hiányoznak. Tekintélyes listám van, mi mindent kellene pótolni. |
|
|
|
|
