|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
Szívből szóló versek
Hirdetés
| grisenyka |
2023.11.18 12:59 | | 753795. |
| |
Nemes Nagy Ágnes: November
Mint langyos emlék, úgy dereng fel
a kék és rózsaszín november,
az év emlékszik. Téveteg
tollakkal hull a szürkület.
S mint akit a szerelem elhágy,
de vele még a szerelem-vágy,
úgy áll a fa a dombtetőn.
lombtalanul, de reszketőn.
Kovács-tűz lobban a barakkban,
kint egy ló méláz, takaratlan,
reásuhint oldalt a fény,
parázslik a szőke sörény. |
|
| grisenyka |
2023.08.09 13:33 | | 753245. |
|
| |
Baranyi Ferenc: Porvers
Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltósága-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem, belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall?
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi...
Pedig akit porig aláztak -
porig kell azért lehajolni. |
|
| grisenyka |
2023.08.02 21:01 | | 753200. |
|
| |
Pilinszky János: Mondom neked
Magasba ülsz, lábad keresztbe ejtve
arcátlan elhagyod magad,
alkalmat adsz, és mintha rendjén lenne,
a lámpa fénye majd beléd tapad.
A levegő meg hosszu-hosszu szálon
a fogaid közt ki-beszáll.
Messze sodor és kicserél az álom.
Tükröd előtt fésülködöl tunyán.
Vagy olvasol, vagy kényesen leintesz,
vagy ásitasz, vagy éppen eszegetsz;
parázna vagy, kétség se fér e hithez,
parázna vagy, szeretsz vagy nem szeretsz.
Tulajdon árnyékoddal összefekszel,
mindegy neked, kivel-mivel;
de annyi karból hogy merülsz fel egyszer,
végűl minő medúzafő leszel?
A pusztulás a lábadnál dorombol,
miért nem űzöd már odább?
A pillantását keresgéled folyton,
és ujjaidon próbálod fogát.
Lekuporodol, s alólad a párna,
a halom párna fölmered,
mint néma hasábokból rakott máglya.
E pillanatban szinte értelek.
Parázna vagy, mondom neked, parázna,
- hallgass, míg végére jutok! -
de szíved alján embertelen árva,
s magad vagy, ki ezt elsőnek tudod. |
|
| mutterka |
2023.07.19 15:24 | | 753078. |
| |
LATOR LÁSZLÓ
Hajnali vázlat
Erős zene kél valahol,
magasra szökken, meghajol,
nagy aranytorkú madarak
úsznak az érett nap alatt.
Nyugodtan ingó távolok
résein rezgő fény csobog,
elindulnak a jegenyék,
karjuk között feszül az ég.
Fel-le mozdul, árad, megáll
sugaras szálain a táj,
tág kévéken az út felett
imbolyognak a tehenek.
Zuhogó hét sugárba nő
a fényes szárnyú telt idő,
hét oszlopa közt zúg a mély,
part nélküli, hatalmas éj.
|
|
| grisenyka |
2023.07.19 13:43 | | 753077. |
|
| |
PETŐFI SÁNDOR: ELPUSZTULÓ KERT OTT A VÁR ALATT...
Elpusztuló kert ott a vár alatt,
Elpusztuló vár ott a kert felett...
Rajtok borong homályos-szomorún
Az őszi köd és az emlékezet.
Eszembe jut rólok, mit a haza
Veszített egykor s amit szívem nyert;
Elhúnyt vitézek sírja az a vár,
S élő szerelmem bölcseje a kert.
Itt lenn ringattam én ölemben őt,
Itt lenn öleltem én galambomat,
S ott fönn tanyáztak hajdan a sasok,
Ott fönn tanyáztak a Rákócziak.
Dicső vitézség! édes szerelem!
Bejárom egyszer még e helyeket,
Ma itt vagyok még s holnap távozom,
S tán vissza többé nem is jöhetek.
Lesz-é ezentul, oh kert, aki majd
Édes gyönyörrel jár e fák alatt?
Lesz-é ezentul, oh vár, aki majd
Szent tisztelettel nézi tornyodat?
Erdőd, 1848. november 30. |
|
| grisenyka |
2023.05.11 21:08 | | 752810. |
|
| |
Kiss Judit Ágnes: Szó
Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval van tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt? |
|
| grisenyka |
2023.05.08 17:25 | | 752793. |
|
| |
Szabó T. Anna
Nincsen nehezebb, nincsen nehezebb,
vágyni mosolyod, vágyni kezedet.
Vágyni tovatűnt tested melegét,
mert már sohasem, mert még nem elég.
Volt-csak ölelés, volt-lett puhaság,
nincs lesz, ami volt – nincs már ruha rád,
nincs már ajakír, táska, se cipő,
már csak idebenn, már csak levegő.
Jár-jár, ki-be jár bennem meleged,
szültél, maradok mindig teveled,
voltam kicsi lány, lettem: a kapocs,
élő hagyaték, én még maradok.
Mindig elereszt, élni ki tanul.
Várlak idelenn, vársz rám odatúl,
egyszer, ami van, mind-mind odaszáll,
s van bár a határ, nem rím a halál:
megtart, aki élt – lélek, nem anyag,
édes anyafény, tűz lett, puha nap,
itt lesz, igen itt: víz lett, levegő,
élni ha segít, mind ő, bizony ő,
földről felemel, formál, alakít -
felnéz, akit óv, s nem fél: csupa hit. |
|
| grisenyka |
2023.04.30 21:15 | | 752754. |
|
| |
Áprily Lajos: A vízi szörnyeteg
Kígyó-szemét hogy meresztette rám,
s hogy védtem tőle két kis gyermekem!
Ma vad szemét megint retteghetem -
Most mit üvöltsek: Jaj, az unokám? |
|
| grisenyka |
2022.12.24 05:15 | | 751806. |
|
| |
Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
|
|
| padat |
2022.11.22 04:26 | | 751400. |
| |
Lator László: Öröm
Egy sornyi szuvas-fekete
aszkéta-csontváz jegenye
oly komoran nyújtja az ég
felé ezer bogos kezét,
olyan alázatos ima
eseng szikár ujjaiban,
olyan gótikus rettenet
szorong, hogy már-már fenyeget,
s átellenben az almafák
emberszabásúbb, tétovább
meztelensége, a suta
ágak gömbölyű zavara,
összehúzódnak, és szelíd
szívük gyümölcsöt álmodik.
Köztük hason egy hajdani
átmázolt vasúti kocsi,
és rozzant, nyárról ittmaradt
eső és szél marta kacat.
Egy okkersárga ház előtt
kartonból kinagyolt fenyők,
levegőtlen foltjuk felett
hirtelen lobbant fellegek
sodródnak gyorsan a sekély
szél zuhogóin lefelé.
Szemben a hegyen mértani
ábrák tollrajz-idomai,
vízszintes fehérre derék-
szögben húzott tusfeketék-
s egyszerre a szigoru váz-
szerkezetben naprobbanás,
ahogy váratlan belecsap
az ég egy forró sugarat,
egy ablak homorú-tükör-
ragyogással feltündököl,
egyetlen pontba sűritett
tűzvésze szinte sistereg,
s a szemet olyan elemi
magma-izzással perzseli,
annyi gazdátlan árvaság
közt úgy zúdul egyszerre rád,
hogy minden ízedben heveny
öröm lobban fel füsttelen,
hogy egész valód önfeledt
elragadtatásban remeg. |
|
| hata |
tark (751315) |2022.11.09 17:25 | | 751316. |
| |
Kedves Kati!
Köszönöm szépen!
Rajta leszek!  |
|
| tark |
hata (751314) |2022.11.09 12:34 | | 751315. |
| |
Kedves Tamás!
Tündéri aranyos ez a vers, és kívánom neked, hogy míg betelik, sokszor beszélgethess a te Uraddal!
 |
|
| hata |
2022.11.09 10:16 | | 751314. |
|
| |
ÉLET VAGY HALÁL
Szakály Éva
Uram, ma lettem nyolcvanéves
Túl gyorsan múltak el az évek.
Még oly sokat szeretnék tenni,
Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.
A pár kis tervem, mi még lenne,
Ha tán több idõt igényelne,
S egy év nem lenne elegendõ,
Add, hogy hadd legyek nyolcvankettõ.
Jó lenne még sokat utazni,
Újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még tán várhat,
Megérhetném a nyolcvanhármat?
Uram, Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások
Ha nem sürgõs, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy.
És ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad,
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a nyolcvanötnek!
Az emberiség sokat tehet,
A világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat,
Nem olyan sok az a nyolcvanhat!
Tudom, Uram, hogy sokat kértem,
Hisz oly szép lehet fenn az égben.
S én mégis arról tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.
Elfáradok a hosszú úton,
El is kések majd sokszor ? tudom,
Tudasd velem, ha meggondoltad,
Betöltöm-é a nyolcvannyolcat.
Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam.
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielõtt nyolcvankilenc lennék.
Már igazán csak egyet kérek
Uram, ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.
És hogyha ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis mind egyre megy
Könnyen lehetnék kilencvenegy.
Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérhetek,
Tudom, ez a kor hajmeresztõ,
De hadd legyek kilencvenkettõ.
Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret
Ki pótolná elvesztett párom
Ha lehetnék kilencvenhárom.
Addigra már reszket a kezem,
De ha még helyén lesz az eszem,
A magas kortól én nem félek,
Megadod a kilencvennégyet?
A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom.
Ha õrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.
Manapság már hallani olyat,
Emberekrõl készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom
Segíts át a kilencvenhaton.
Ha még hirtelen meg nem halok,
Kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz talán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig?
Hála Neked, nagy a családunk,
Még pár dédunokát is várunk.
Láthatnám õket? ? ugye azt mondtad
Megadod a kilencvennyolcat.
Sok évet kaptam, nem egy-kettõt,
Megköszönöm a sok esztendõt.
És még kérem, tán el sem hiszed,
A kilencvenkilencediket.
Még egy év és akkor valóban
A népek azt mondhatják rólam
?Ez aztán igen szép kort ért meg,
Hisz tegnapelõtt volt száz éves!?
Uram, az életet Te adod,
Úgy veszed el, amint akarod.
Nem is zavarlak többet Téged,
Ne vedd komolyan amit kérek ?
Csak beszélgetni vágytam véled.
|
|
| grisenyka |
2022.11.08 13:22 | | 751310. |
|
| |
Szabó T. Anna
Testetek eggyé lett,
tietek az élet,
dobog bennetek, vár -
így kell mennetek már,
együtt, kézen fogva,
szívvel gondolkodva,
ésszel is érezve,
összelélegezve,
össze-összenézve,
sorsotok igézve,
összebújva szépen,
két félből egészen,
ugratva, mulatva,
játszva és nevetve,
türelemmel várva,
értve és szeretve,
régi bajt legyőzve,
új gondon túllépve,
életre edződve,
meg-megölelődzve,
ilyen a házasság:
házunk van egymásban,
házunkban a gyermek,
óvó ringatásban,
kinövünk magunkból,
új fény nő belőlünk:
együtt, kézen fogva
megőrzünk - és győzünk. |
|
| grisenyka |
2022.10.31 10:09 | | 751201. |
|
| |
Szabó T. Anna:
Halottak napja, szép eperfa:
a sárga, sárga perc egésze,
behallatszik az őszi zápor
s a hulló levél percegése.
Hályogos, álmos, lassú reggel,
kint sár és síró cinke-lelkek,
a magot várják, amivel majd
a nagy sötétben áttelelnek.
Kint madár-hozta lángoló fa,
sok síri gyertya kénes fénye,
bent félhomály, az óra perceg,
a múlásnak nincs soha vége,
de nézd: a fa! A sárga, sárga!
A kert arany avarban ázik,
de kigyúl végső méltósága
és sötétünkig bevilágít. |
|
| ocotillo |
ocotillo (751162) |2022.10.28 19:02 | | 751163. |
| |
Bocs, nem ide hanem a Választás Fórumba akartam (talán ösztönösen kerülöm ? |
|
| ocotillo |
2022.10.28 18:17 | | 751162. |
|
| |
A tragarsagnak is megvan a helye (nem itt). A mai nyelvben joforman a "izé" toltelek- es kotoszo szerepet kezdi jatszani. Angolban is megvan az f... szócskaval.
Tudjuk, Petofinel is elofordul k.a., de ha minden versszakban k.a. lenne, ertelmet veszitene es csak ures tragarsag maradna.
|
|
| grisenyka |
2022.10.28 18:03 | | 751161. |
|
| |
Karinthy Frigyes. Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
Virág
Mért nem szeliden símogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mért nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértő - élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elhárítani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.
Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva-bosszuságodon.
Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?
Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.
(És ilyen egy igazán jó vers)
|
|
| grisenyka |
2022.10.28 17:58 | | 751160. |
|
| |
Azt mondod, gyereked van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a lábam s jaj, épp ez a tüske hibás!
(Janus Pannonius)
Ez egy jó vers - van benne egy kép, ami szemléletessé teszi. Látom a képet - és a mögöttes gondolat. Ha nem is túl magvas, de szellemes.
Szemben a Lúcia-versekkel, amiket csak azért hívunk verseknek, mert időmértékesek.
Attól, hogy ritmusa van és/vagy rímel, még nem vers a vers. |
|
| grisenyka |
grisenyka (750895) |2022.09.10 10:19 | | 750896. |
|
| |
Ez egy RAB EMBER verse. Csak akkor lehetsz szabad, ha a belső értékeid szabaddá tesznek - bármilyen szörnyű is a világ körülötted.
Bálint Andrásnak volt egy nagyszerű estje a Radnóti Színpadon Radnóti kiadatlan naplójából. Egy nagyon rövid részlet megtalálható a Youtube-on
Heltai: Négy fal között - Bálint András
|
|
| grisenyka |
Tucatka (750893) |2022.09.10 10:10 | | 750895. |
|
| |
Szeretem ezt a verset. Hamarabb megszerettem, mint ahogy megértettem.
1945. május 1-jén írta Heltai ezt a versét. Zsidó volt, Pesten bujkált, még alig hogy kiszabadult, alig hogy Magyarország felszabadult a nyilas rémuralom alól. Az ország fellélegezhetett, kezdődhet a békés élet... de ez a vers nem erről a szabadságról szól.
Ez egy
|
|
| Tucatka |
2022.09.09 21:18 | | 750893. |
| |
Heltai Jenő: Szabadság
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle….
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy. |
|
| grisenyka |
(750877) |2022.09.06 14:42 | | 750879. |
|
| |
... és hogy hogy lehet a legjobb versből is a legunalmasabbat alkotni, arra példa a méltán felejthető előadás a Youtube-on.
|
|
|
|
|
