Újra kisbolygóra készülünk, ezúttal nem a B612-re. A készülődés duplán izgalmas, mert az aszterodia akár Földünknek is csapódhat, így szeretnénk kifürkészni szándékait és egyúttal DNS-mintát is kérni tőle.

Érkezéskor az ablakból szelíd, sima tájat látunk. Ennek a bolygónak nincsenek vulkánjai, de van folyója. Igyekszünk kiszállni, lusta mozdulatokkal óvatosan lépkedünk, nehogy egy heves mozdulattal rögtön le is repüljünk a bolygóról. A felkelő nap sugarai egy állat körvonalait rajzolják ki. Vagy rajzolnák, mert kicsi bolygón közel a horizont is, így csak a szarvakat látjuk.

Megjelenik az uralkodó. Nem aranyhajú kisfiú, hanem aszott, töpörödött emberke, szakállas, és természetesen zöld, ahogy illik. Ruhája egyszerű fehér lepel, kezében bot.

Megmondom, már vártam ezt a hajót, - szól az öreg kezét keresztbe téve, hosszú fövegét nem megemelve - elvégre szegről-végről rokonok is vagyunk. Sorsotok kezemben, ha megfejtitek rejtvényemet, jutalmatok az élet, s a Földnek is megkegyelmezek.

Kivel találkoztunk?

A rejtvényre még várni kell. A beküldők közt addig is golyóstollakat sorsolunk ki. (Papír, ami szintén kellhet, mindenkinek saját dolga).