A középkorban történt valahol. Egy szónok a király ellen buzdította a népet, ezért a király megharagudott rá, és halálra ítélte. A szónok jó barátja, a nagy filozófus kegyelmet kért a királytól, de az csak annyit tett, hogy esélyt adott az elítéltnek.
− Ide figyelj − mondta neki. − Isten kegyére bízom az életed. Itt van egy tál és benne két golyó: az egyik fehér, a másik fekete. A szolgám beköti a szemed, te kell húzzál egy golyót a tálból. Ha fehér, életben maradsz, ha fekete, lefejezünk.
Eljött az ítélet napja, egy szép, derűs nyári nap. A foglyot kivitték a városi piactérre, ahová összegyűlt az egész város lakossága. Bekötötték a szemét, majd elé tették a tálat a két golyóval. A fogoly megpróbált még az életéért könyörögni, de nem ért el semmit. Ekkor tartott egy utolsó beszédet az összegyűlt tömeghez, de nem sikerült meghatni őket. A tömeg követelte, hogy válasszon golyót. A szónok belenyúlt mindkét kezével a tálba, és kis idő múltán biztos kézzel a magasba emelte a fehér golyót.

Honnan tudta, hogy melyik az?