Gyönyörködöm a Csíki-medence páratlan panorámájában, és egy régi történet tört rám nagy erővel a múltból: Hagymásnak hívták talán, egy zuglói vagány volt, egész életében Angyalföldnél messzebb szerintem sohasem jutott. A ligeti sörözőkben az Öcsém fejét azzal etette gyakran, hogy látomása van, reggelente lát egy magányos, égbetörő kőkoronát, melyre út nem vezet, és bár semmit sem mond, mégis hívogatja őt állandóan. Menne is, ha lehetne, de út nem vezet rá sehol! Kértem is az öcsköst akkoriban, hogy vigyázzon nagyon magára, mert a haverja egy vadállat, ne foglalkozzon vele.
Miért jutott eszembe mindez? Talán, mert most egy szikla engem is hív. És kísértetiesen, minden nagyon ismerős.

Mi a neve a sziklának?