Előreszögezem, hogy tévedés lenne őt harciasnak, kíméletlen kaszabolónak nevezni. Sokkal helyesebbek a szelíd angyal, az édes remete szavak. Való igaz, többször állt büntetőbíróság előtt, de ez ugyebár mindenkivel megeshet. Például a járásbíróságon is az a piti segédügyvéd tett megtorlatlanul nem hagyható megjegyzéseket. Kétszer csaptak össze a kardpárbajban, harcképtelenek lettek mindketten, mégis hősünknek is fogházba kellett menni 14 napra. Való igaz az is, hogy még a börtönbe-vonulása előtt, egyik legjobb barátjával is párbajozott, könnyű karddal, első vérig. Ennek oka sem ő volt, hanem egy hírhedt gang alak. Csoda, hogy hevességében szívcsúcsig szúrt ellenfelébe? Nem érdemelte meg azt az egy hónapi államfogházat.
Érthetően elege lett a párbajokból, hiszen csak igazságtalanságban részesült.
Jobb híján válóperrel múlatta az időt. Boldogtalan volt a házassága az első perctől fogva. A nászútjukon is már külön szórakoztak. Csoda, hogy az asszony az összes gyerekkel hét év után faképnél hagyta? Ezt tette ezzel az érzékeny emberrel! Csoda, hogy a női kérdésekben oly szűzi lelkében minden erőteljes benyomás, váratlan esemény rettenetessé nőtt meg? Szegénynek nem maradt más, mint a kiadójával való áldozatos pereskedés a halálos ágyig bezárólag.
Sajnos nem tehet az ember a perlekedéseken kívül egyebet, ebben a merev szabályoktól elsilányult világunkban, legyen akár olyan tehetséges író, mint főhősünk.

Kiről van szó? (Indoklással!)

Segítség: Egy magyar író az illető, aki a XIX. században született, és a XX. században halt meg.