Egyik szombat délután éppen szétterítve hevertek az asztalomon a régi térképek, köztük néhány korábbi saját próbálkozásom és félbehagyott ötletem, amikor egyszer csak ott állt előttem Elemér, a szomszéd kisfiú.
– Anyu megengedte, hogy átjöjjek. Kopogtam, de nem hallottad, úgyhogy bejöttem – mondta, majd leült az asztalhoz. – Mit csinálsz? – kérdezte kíváncsian a következő pillanatban, miközben nézegetni kezdte a papírokat.
– Éppen egy különleges feladványötleten gondolkodom. Azt szeretném, ha térképes lenne, de ugyanakkor meglepő. Olyasmit keresek, ami mást rejt, mint amit elsőre mutat.
A kisfiú ekkor hosszasan elmerült a gondolataiban, s csak nézte a térképeket. Aztán egyszer csak kiválasztott egy lapot, amelyen csupán egy 10x10-es fokhálózatú négyzetes hengervetület volt látható, majd ezt mondta:
– Ha felhasználhatom ezt a lapot, rajzolok neked valami egészen különlegeset. De nem árulom el előre, mi lesz az, hogy te is megfejthesd – mondta mosolyogva. – Megengeded?
Hagytam neki, mert nagyon kíváncsivá tett, mi juthatott eszébe.

Mielőtt rajzolni kezdett volna, kért egy ollót, és a lap háromnegyed részét levágta. Azt mondta, amit meg akar jeleníteni, ahhoz elég lesz a negyede is. Elővett egy filcet a zsebéből, és a megmaradt lap alsó 2/9-ét egy vastag vízszintes vonallal elválasztotta a másik résztől, majd ebben az alsó részben is leválasztott még egy további kisebb részt a térkép címének. Ezután a bal felső sarkot kinevezte a 0. szélességi és 0. hosszúsági foknak, majd elkezdte beszámozni 10-esével a fokhálózatot. A felső terület egy nagyobb, összefüggő részét besatírozta, s azt írta rá, hogy A semmi földje.

Az előkészületek után különféle dolgokat kezdett rajzolni bizonyos helyekre, néha egymástól egészen távol, s ahogy egyre több rajz került a lapra, feliratok is megjelentek. De ezek nem kitalált nevek voltak, hanem ismerős földrajzi és csillagászati elnevezéseket lehetett felfedezni. Valahol a 30. és a 40. szélességi kör között például megjelent Skandinávia, jóval keletebbre tőle Ciprus, Franciaország és Németország körvonala, ez utóbbi kettő pontosan egymás mellett. Sőt, Franciaország területére egy kakast is rajzolt. A 40. és az 50. szélesség között az egyik részen egymás mellé került egy skóciai község és egy svéd falu, míg kissé távolabb, de megint csak keletebbre Oroszország, hozzá közel pedig a Pallas kisbolygó kapott helyet. Az 50. és a 60. szélesség között Koppenhága városa, kicsit távolabb tőle egy európai folyó és egészen távol Lengyelország rajzolata jelent meg. A 60. és a 70. szélesség között különös módon ismét feltűnt Franciaország, de itt helyezkedett el még Dubna városa, Hessen tartománya, Darmstadt, valamit Japán, a Moszkvai terület és még Tennessee állam is. A vízszintes vonallal elválasztott alsó részre is került sok minden, de ez itt olyan volt, mintha a felső terület egy részének részletesebb kivágata lenne. Ide került például a Ceres törpebolygó, Stockholm, az Uránusz, a Neptunusz, a Plútó, az amerikai Berkeley városa és Kalifornia állam is.

Figyeltem, ahogy lassan befejezi a művét. Mivel sok minden helyet kapott rajta, rendhagyó térképe elsőre kissé zavarosnak tűnt, mégis éreztem, hogy nem puszta véletlenszerűség van benne, hanem valamilyen mélyebb rend szerint rendeződnek a dolgok. Egyfajta logikát sejtetett a fiú kaotikusnak ható világa.
Majd egyszerre összeállt bennem a kép. Megértettem, milyen különös dolgot akart megmutatni nekem. Ekkor láttam, hogy nem törekedett a teljességre, nem rajzolt meg mindent, amit lehetett volna, de így is elég volt a térkép üzenete a megfejtéshez.
Az elkészült alkotásán megmutatkozott rendkívüli műveltsége. Már régóta tudtam róla, hogy nem egy közönséges gyerek ő, hanem mély, szinte zavarba ejtően alapos ismeretekkel rendelkezik több különböző tudományág területén is. Olyanokban is, amelyek messze túlmutatnak a korosztályán. Mindenre pontosan emlékszik, amit egyszer olvasott vagy látott.

Amikor végzett, csak ennyit mondott:
– A térkép címét te add meg! Ugye tudod már, mit rajzoltam neked?
– Hát persze. Remek ötlet, köszönöm.

Közben beesteledett, így elköszönt, de mielőtt kilépett volna az ajtón, visszafordult, és ezt mondta:
– Jó volt nálad. Majd jövő héten is jövök.

A történet alapján bizonyára már te is tudod, miről van szó, ezért nem is kérek hosszas magyarázatot, csak azt, hogy nevezd meg, melyik európai folyó kerülhetett a térképre (némi indoklással)!
S ha akarsz, még nevet is adhatsz a térképnek!