(Előszó:)
A negyvenes években vándorbűvészként dolgoztam Dél-Amerikában és Üzbegisztánban, egy akkori sikerszámomat hoztam most ide. Nézzük a mutatványt!
(Első felvonás:)
Négy-hat jelentkezőt választottam ki a nézők közül. Papírt és ceruzát adtam nekik, miközben helyet foglaltak egy-egy asztalnál.
Megkértem őket, hogy írjanak fel titkosan egy tetszőleges hat-, vagy hétjegyű számot a papírra, majd a közönségtől kértem még további számokat. Ezek közül kiválasztottam kettő nagyobb páros számot, amit az asztalnál ülők hozzáadtak a saját papírjukon szereplő számukhoz. Lelkesedésüket látva még megengedtem, hogy a szerencseszámaikat is hozzáadják mindehhez.
Természetesen nem láttam az ő számaikat, ráadásul takarták is kezükkel a papírjaikat.
Csak azt kértem a játék sikere érdekében, hogy pontosan számoljanak, ha kell ellenőrizzék is azt le többször.
(Második felvonás:)
Mialatt ők számoltak, én is kezembe vettem egy papírlapot és ráírtam a saját számomat. A papírlapot összehajtottam, betettem egy borítékba és a színpad közepén álló táblára feltűztem egy rajzszöggel. Ezt persze a nézők is végig jól láthatták.
(Harmadik felvonás:)
A következő kéréssel fordultam ezután a játékosokhoz:
A saját összegetek számjegyeinek összegét szorozzátok meg száztizeneggyel, és írjátok fel az eredményt a papírotokra!
(Tehát a feladat lényegi része: a számjegyek összegét szorozzátok meg száztizeneggyel.)
Körbesétáltam, és most már néztem, hogy dolgoznak, és látszólag véletlenszerűen megkértem néhány játékost, hogy az eredményükkel is számoljanak tovább a kérésemnek megfelelően. (Azaz a szorzat számjegyeinek összegét szorozzák meg száztizeneggyel, és írják fel az új eredményt a papírjukra.)
Láttam, hogy a közönség közül néhányan önszorgalomból szintén számolgattak a telefonjaik segítségével.
Körbesétáltam megint, néztem a munkálkodást, és ismét számolásra kértem egy-két játékost. Mondtam, hogy még túl nagy a számuk, vagy sok benne a nulla, cukorkát adtam nekik, ... valamire hivatkoztam, hogy legyen kedvük számolgatni. Sőt ezt még néhányszor megtettem, ha a helyzet megkívánta. Ha valakinél ismétlődött az eredmény, mondtam, hogy ne folytassa tovább!!
A közönség is számolt tovább rendületlenül. Egyre többen jelezték, hogy készen vannak.
(Negyedik felvonás:)
A végén megkértem a játékosokat, hogy álljanak ki a rivaldafénybe, és hangosan árulják el a közönségnek a végeredményük egy-egy számjegyét. Azt, hogy melyiket, azt én mondtam meg nekik.
Ők sorra megtették ezt, és hallottam, hogy a többi számolóbajnok is susmusol: Nekem is annyi!
A nézők közül is néhányan bekiabáltak: nekem is ez jött ki!
Lassan odasétáltam a táblára szegezett borítékhoz, mindenki szeme láttára kinyitottam, és megmutattam az abban rejtőző számot. A játékosok is mutatták a papírjaikat a közönségnek. (dobpergés) Az összes végeredmény azonos volt az én számommal! (taps)

Mi ez a szám? (1 pont) És főleg miért? (9 pont)
Aki megoldotta a feladatot, de nem ismerte ezt a trükköt, akkor jelezze ezt, 1 bónusz pontot is megérdemel.