|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
csak úgy..
Hirdetés
| tark |
2024.01.02 14:09 | | 754127. |
| |
Szia Juli!
Gondolom, azt gondolod, hogy őrült tévképzetes vagyok, pedig nem.
Sajnos, tényleg ezek történnek.
Viszont a segítségedet szeretném kérni, pontosabban kérdezni szeretnék valamit Gábortól, hátha emlékszik.
Méghozzá azt, hogy végül be lett-e töltve az a ponyva anyag az amicusba, amit átalakítottam hunmarc-ba. Az előtte szöveg formában volt, cédula nyomtatás céljából rögzítve, tudod, lenn az 1. emeleten (a föld alatt) rögzített cédulákat egy srác, mindenféle cédula anyagot: zenei, térképtári, színháztörténeti, periodika, stb., stb. Már szinte minden hasznosítva lett, pl. az újságok, folyóiratok anyagot is én alakítottam át, strukturáltam már korábban és beleintegráltam (rekordszinten) a bibliográfiai (Nagy Anikó) adatbázisába, majd az át is lett töltve az amicus-ba.
Tehát ez a ponyva anyag (kb. 6800 rekord) Imrének átadva, a kisnyomtatványtár osztály által a próba betöltés után ellenőrzötten, készen a végső betöltésre rendelkezésre állt, és nem tudom, végül be lett-e töltve. (Azt tudom, hogy a rekord azonosító szám persze hogy még nem volt a végleges, az csak közvetlen a betöltés előtt tudható, de Ákosnak volt olyan programja, amellyel ezt az ő szöveges formátumában a véglegesre át tudta állítani, s a szöveg a hunmarc-ról oda-vissza konvertálható, szintén Ákos által.)
Tudod, hogy engem fűnyírtak akkor, ki voltam rúgva. Én az utolsó hónapban hiába forszíroztam valamennyire mind Ádámnál, mind Imrénél, hogy töltsük be már véglegesen, amíg még ott vagyok az oszk-ban, nem sikerült elérnem, de reménykedem, hogy hátha Imréék végül betöltötték. Tehát a kérdés Gábortól: hogy emlékszik, betöltötték?
Bevallom, nekem nagyon rossz, ha nem, mert nagyon sokat, kb. 2 évet dolgoztam rajta. Amikor bevállaltam az átalakítást, belenéztem az anyagba, és azt láttam, hogy a mezők egyértelműen átalakíthatóak. Persze hogy mindenütt nem biztosan, arra számítottam, és be is következett. De tudtam, hogy akkor is fogok találni valami hatékony átalakításokat, amivel komplett lesz az anyag. Valóban kellett a 2 év, mert volt kb. 1300 olyan rekord, ahol csak rekordonként lehetett dönteni. És mivel mindenféle középeurópai nyelvű volt az anyag, azt is megállapítottam, kitöltöttem. De voltak módszereim arra is, hogy a mindenféle adat anomáliákat is jól kezelhessem, mivel adatbázisba töltöttem átalakítási fázisonként, így az indexek alapján tökéletes pontossá tettem az adatokat. Ebben a más anyagoknál mindig igénybe vehettem az osztály segítségét, most ez sajnos nem sikerült, örültek az átalakításnak, de nem voltak annyira érdekeltek benne. És a nem igazán jó kapcsolattartásnak volt más oka is.
Sajnos, nem tudom, tudtad-e, hogy hozzám 2010-ben betörtek, kiraboltak, s utána, mivel annyit mondtam, mert láttam a jeleit, hogy lehet, hogy a szomszédnak köze van hozzá, szintén bevittek a diliházba, de nem ám azért, mert cirkuszt csináltam, vagy ilyesmi, egyszerűen elvittek. Mondjuk elég rémes nyomás volt rajtam, mivel devizahitelem volt a Sára lakása miatt, és iszonyú teher és fenyegetettség volt havonta valahogy összeszedni az egyre növekvő összeget.
És sajnos már előtte is őrültnek voltam nyilvánítva, amely egy hosszú történet, de röviden úgy tudom összegezni, hogy, amikor odamentem a házba, láttam, hogy kompletté lehet tenni a lakásokat, és jól fel lehet használni a szabad területet mindkét lakáshoz, a szomszédéhoz és az enyémhez is.
És ez 2010-re már meg is valósult, mindketten építkezhettünk és építkeztünk is. A topológiai adottságok miatt az én építkezésemnek semmi akadálya nem volt, a szomszédé viszont csak az én bevállalásommal tudott megvalósulni. Én ezt tudtam, és vállaltam is, teljesítettem is, de megküzdenem érte is nekem kellett. És ezt a megküzdést éppen a szomszéddal szemben kellett véghezvinni, és minden eszközzel megkínzott, pedig csak a határtalan és feltétel nélküli bizalmatlanságát kellett megszüntetnem. De sikerült. A mostani újabb 2020-ban kezdődő kínzásig.
Tehát a lényeg: 2010-ben a diliház után gyógyszer szedésre köteleztek(?) vagy vállaltam(?), csak küldtek, nem is tudom melyik történt. De azt akkor nem tudtam, hogy ez milyen (iszonyú) hatású. Tulajdonképpen egy élő halottá teszi a személyiséget, a motiváltság bármire nullára csökken. A munkaképesség megmarad, bár rémes ám a napi 12 óra alvásigény, pláne hosszú távon. A másik rémes így utólag, hogy nem érzed akkor, mennyire megváltoztál, nem veszed észre, csak lustának érzed magad. Én persze végig tudtam, hogy semmi pszichés bajom nincs, se nem volt, de azt érzékeltem, hogy a pszichiáter mellett semmi esélyem, hogy ezt bárki elismerje. De nem tudtam küzdeni semmiért éppen a leszedáltság miatt. Tehát ebben az állapotban csináltam meg a ponyvákat, és nem tudtam megküzdeni érte, hogy be is töltsük, ha már végigcsináltam ezt a munkát, és iszonyú bosszantó, fáj a szívem az anyagért, mégiscsak sokan dolgoztunk érte, akik megcsinálták a leírásokat, a begépelő srác, végül én is, hogy a helyére kerüljön. Tehát szeretném tudni, mi lett a sorsa.
Ez a szedáltság tartott 2019 májusáig.
Már előtte az előző pszichiáter nyugdíjba ment, és ennél az új doktornőnél úgy éreztem, talán van esély. Már folytak a bonyodalmak édesapám halála miatti ügyekkel, áprilisban kimaradt a soros havi injekció. Csak májusban jelentkeztem, hogy próbáljuk meg nélküle, mi lesz. Úgy Sárával együtt kellett még ellenőrzésre járni egy évig, utána még párszor egyedül, s újra szabad voltam, gyógyszer nélkül!
Különben, amikor benn voltam a diliházban, volt egy helyes doktornő, aki egyszer megállított, hogy nem is tudja, mert hozzám tényleg betörtek, hogy akkor hogy is van ez. Én válaszoltam neki, hogy igen, betörtek és én meg nem vagyok dilis, semmi bajom. De többet nem mondta ezt sajnos.
(emlékszem, volt ott benn egy lány beteg, laptoppal és némi net eléréssel. Kunyeráltam tőle, hogy benézhessek ide a diagra, hogy minden rendben van-e. Akkor még motivált nem szedált gazda voltam.)
És a diliházban az van, hogy akkor lehet hazamenni, ha az úgynevezett "bírói szemlén" azt mondják, hogy hazamehetsz. Ekkor az 1. bírói szemlén azt kérdezték tőlem, hogy volt-e köze a szomszédnak a betöréshez, amire gyanútlanul azt válaszoltam, hogy én úgy láttam, volt, és szerettem volna sorolni az indokaimat, de azt nem hagyták, a férfi azt mondta, a rendőrség dolga, és már kellett is kimennem, hogy nem engednek el, lényegében 1 percet voltam benn.
Ekkor rájöttem, hogy akkor fognak kiengedni csak, ha azt mondom a következő alkalommal, hogy nem volt köze. Két hét múlva ezért azt mondtam, majd a rendőrség kideríti. Mehettem is haza.
Értem már, valaki(k) azt gondolják most is, hogy én pszichésen sérült, dilis vagyok, akit "ki kell gyógyítani". Természetesen az én véleményemre, hozzászólásomra nincs szükség, ők jobban tudják.
Kit érdekel az én idióta történetem?
Az embereket nem szükséges meghallgatni, tanulják csak meg, hogy kuss!
Így könnyen lehet a végletekig kihasználni őket, és természetesen ők a hibásak mindenért, amúgy hülye birkák.
Mindenki így szeretne élni?
Az első diliházba kerülésem 2003-ban volt. Akkor vettem lakást a Sárának, sok gondom volt akkor is, emlékeztem aznap, hogy valami határnap van a lakásvásárlásban, kölcsönfelvételben (nem deviza), hirtelen nem tudtam, mi is, tudom-e teljesíteni, s a feszültség miatt egy kb. 1/4 másodperces felkiáltásom volt, de azonnal eszembe jutott, hogy hívom telefonon az ügyvédnőt, és egyeztetni tudom vele. Hívtam is, beszélhettünk, és már emlékeztem is, hogy számára volt aznap határnap, s mondta, minden rendben. Egy tök jó ügyvédnő volt, már az én lakásvételemet is ővele intéztük.
Már nem emlékszem miből, de érzékeltem, hogy a 2 szobára lévő könyvtáros (csak adminisztratív szempontból) főnöknőm be akar vitetni. Mi nagyon jóban voltunk, Márta igen okos volt, nem dicsekvésből mondom, de ő tudta, hogy rendszer kérdésekben érdemes az én véleményemre, hozzászólásomra odafigyelni, az érvényes lesz, nem légbőlkapott.
Ugyhogy rögtön mentem át hozzá, hogy nézze, semmi bajom, már beszéltem is az ügyvédnővel, elnézést kértem a kiáltás miatt, és kértem, ne vitessen el, küldje el őket, hogy nincs is semmi. Éreztette, hogy hiába.
Jöttek is értem, őket is szerettem volna meggyőzni, hogy semmi baj, még humorizáltunk is, és kérdezték, dohányzom-e, mondtam, nem, a kezemen céklafoltokat láttak, mondtam is nekik, előző este céklát főztem, az fogta meg a kezem, még nem tudott a folt lekopni. Sajnos, mennem kellett velük.
Rosszul jött nekem ez az egész, sok dolgom volt, intéznivalók, tulajdonképp halaszthatatlanok. Amint tudtam, telefonáltam Viki hugomnak, aki értem jött a hétvégén autóval, és egyszerűen kiszöktünk onnan, az ott kapott hálóingben. Az összes cuccát, iratát, pénzét, kulcsát, a behozottnak egy zsákban raktárban őrzik. Együtt hajtottuk fel Sárát, akinél volt kulcs, hogy be tudjak menni a lakásba.
Hétfőn visszamentem a kórházba az irataimért és a cuccokért, és visszaadtam a pizsamát, szó nélkül megkaptam mindent, elengedtek, hál istennek, nem foglalkoztak a szökéssel. Utána téptem dolgozni, ott se tűnt fel senkinek, hogy már ki is engedtek. Én se foglalkoztam vele többet, minek, hisz semmi sem történt.
A szomszédom eleve mindig rám mondta, hogy dilis. Ez volt a módszere. Az előző nénire, akitől vettem a lakást, is rámondta. Amikor megírtam számára a buszvezetői tanfolyamra jelentkezés levelet, meg már jóval előtte véleményeztette velem a munkákra jelentkezéshez írt önéletrajzát, akkor már nem mondta, hogy dilis. Meg akkor sem, mikor fél napot hordtam én is az építkezési sittjüket ki a konténerbe, csak úgy, barátságból.
Az igaz, hogy egyszer visszautasítottam, amikor kérte, hogy tanítsam angolra a kisfiát. Szívesen megtettem volna, de hogy, mikor nem tudtam angolul... (?) - mondtam neki is, hogy nem tudok...
Miért, amikor a fentebb lakók kimentek felásni a kertrészüket, vagy sokszor, amikor a hársfa őszi avarját kell bezacskózni, szívesen megyek én is. Emellett irtó helyes fiaik születtek, sorra..., meg a nagymamájuk, de jókat beszélgettünk...
Meg egyedül nekiláttam a hársfa alatt évtizedek alatt összegyűlt lehullott száraz ágakat összevágni és átvinni a szomszéd utcába egy nénihez, aki még fával fűtött. Újra kellett venni a fűrészt, mert amit még a hegyről hoztam, a szomszéd rögtön megszabadított tőle. Szerettem kinn dolgozni a szabad levegőn, kipucolni a fák alatt parkosra a susnyást, megszoktam a hegyen.
Szívesen alkalmazkodom, és szeretem az embereket. Nem tudom, mi az undok bennem, megtapasztalom, hogy senkinek nem vagyok jó. Itt se tudom, miért utáltok. Ha netán megszán valaki, és van ötlete, kérem, mondja!
Hálás vagyok, hogy nyilvánosságnak használhatom itt a fórumot. Néha védelemnek érzem, védekezési lehetőségnek.
Egyszer még Gyurit is zavartam telefonon, annyira védtelennek éreztem magam, féltem a beszállítástól.
Szívesen olvasom a mindenféle hozzászólásotokat. Az ajánlásaitok is érdekelnek.
Sajnos a nap képés fórumon lemaradtam jópár történetről, remélem, be tudom pótolni.
Különben mindig nagyon örültem, hálás voltam, és hasznos lett, ha valaki mondott nekem kritikát vagy tanácsot. talán kettőt, Líviáét és Attilának egyikét már említettem itt a fórumon.
Szeretném még említeni:
Jeszenszki Edit főnöknőmét, aki,
- amikor 2 kocsival mentünk az autópályán Belgiumba, s láttuk a másik autót rossz irányba elmenni Hollandia felé, tehát elszakadtunk, s akkor még nem volt mobil, hogy könnyen egymásra találjunk újra, aggodalmasságomra azt mondta, elég akkor aggódni, tenni bármit, amikor ténylegesen kell. Igaza is volt, minden magától megoldódott, egy pillanatig sem lett volna érdemes aggódni
- amikor elvesztett dolgot látva mondta, a legjobb ott hagyni, ahol van, úgy van a tulajdonosnak a legnagyobb esélye megtalálni
A kislányomtól nagyon sokat tanultam, tanulhattam, rendkívül szerettem, hogy a hétköznapi apróságoknál is van egy más szempontú szem, aki elmondja a véleményét...
- volt Attilának másik is, hogy ok., csak túl sok ruhám van. Most tényleg túl sok van, de akkor nem volt. Elég soknak kell lenni, minden nap tisztát kell venni, ahogy dolgozni jár egy nő, és nekem csak hét végén jött össze mosáshoz elég idő. Tehát azonos időjáráshoz is kell kb. 10 öltözet, ha netán egy hétvége kimarad a mosásból.
- volt még egy nagyon helyes kedves szintén programozó lány az Autokernél dolgozva. Ő, az utolsó pillanatban, mikor eljöttem, mondta útravalóként, hogy túl szigorú vagyok magamhoz és másokhoz is. Sokszor gondolkodtam rajta, mert nehéz tetten érnem magam, hogy követelnék valakitől bármit is. Szándékomban nincs legalábbis. Kár, hogy nem kérdeztem rá akkor, hogy mi volt a konkrét eset, a meglepődésem miatt.
S volt megbánásom is. Tulkp. voltam én is "főnök". Amikor a periodikumokat kellett hunmarc-ra konvertálni és amicusba tölteni, volt egy frissen végzett srác segítségem. Sok fiatal srác gyűjtött munka tapasztalatot nálunk a könyvtárban, aztán kirepültek a piacra jobb fizetésért.
Nagyon flottá, gyorssá tette a munkát, hogy együtt dolgozhattunk, amellett, hogy nem nekem kellett mindent lekódolnom. Összeszedettséget a specifikálásokhoz (ez nekem a későbbiekben is hasznos volt), gyors, határozott döntéseket igényelt a közös munka. Sietni kellett, és volt vagy 20 mező, amit ő csinált meg, sok szőrözés, hosszú kódok.
Nagyon értelmes volt, jól dolgozott, nélküle nem tudtam volna időre elkészülni. Sokkal több elismerést, dícséretet érdemelt volna. Amint elkészültünk, ment is el. Szerencsére a búcsúzáskor kifejeztem a határozott elégedettségemet, és további sok szerencsét, érvényesülést kívánhattam.
(Sajnos az alkalmatlanabb struktúrába, pláne nem helyükre töltendő adatok nyűge elhomályosította, hogy milyen munkatársat fogok veszíteni, s a periodika bibl. osztály is veszteségként élte meg a betöltést, én is, pedig van előnye is az integrációnak.)
Ez a srác kérdezte még az elején, miért nem írok saját rendszert php-ben, Mysql-lel. Ahogy a mi diagunk is megy. Nem válaszoltam akkor. Valószínűleg látta később, hogy miért nem. Kb. mezítláb egyedül az Antarktisz meghódítására, de közben lásd el élelemmel mondjuk Dél-Afrikát...
|
|
| dingidungi |
2024.01.01 20:34 | | 754113. |
| |
Mókás: 2^3 + 3^3 + 4^3 + 5^3 + 6^3 + 7^3 + 8^3 + 9^3 = 2024  |
|
| tark |
Dr. House (754098) |2024.01.01 10:12 | | 754099. |
|
| |
Én is kívánok Mindenkinek Boldog Új Esztendőt!
Köszönöm a kedves kívánságot, a megszólítást! |
|
| tark |
2023.12.22 18:33 | | 754023. |
|
| |
Kkanya Pásztor Kata nagyon kedves lány, és még a vízcseppek is tetszenek neki.
Sajnálom, hogy erőszakra képtelen vagyok bármit csinálni.
Magamtól szeretek. Egoista vagyok.
Rohadtul szégyellettem volna elbábozni itt valami x-edik lehetőséget.
Szeretnék a kislányommal karácsonyozni.
Boldog Karácsonyt!
|
|
| tark |
2023.12.22 17:48 | | 754022. |
|
| |
Tök jó volt, pl. Gyulával a kezdetekben jártunk táncházba, tök jól lehetett vele gyakorolni a méhkerékit, meg később fenn a várban de jó volt vele összefutni Sebőn, akkorát tudtunk beszélgetni - na Gyula volt olyan, hogy hozta a gitárját az évfolyam almaszedésre, a tábortűzhöz, énekelni... |
|
| tark |
2023.12.22 17:39 | | 754021. |
|
| |
Hogyne emlékeznék Bea kislányára, Petrára, 3 évesen vezetgette Döcikét, a hatalmas fehér kuvaszt, legalább egy órán át végig mellette volt - sose láttam olyan szelíd kutyát, mint Döcike, a mi kutyánk volt -
amikor sport délelőttöt tartottunk, a fiúk fociztak, mi teniszezhettünk, az egész Pedagógus sportpályát kibérelte Tamás |
|
| tark |
2023.12.22 17:27 | | 754020. |
|
| |
Különben anyu utána lett beteg - Két barátnő látogatta betegen - az egyik Bea anyukája, a másik az én tankörtársam anyukája volt, ők nem messze laktak, és különben is jóban voltunk Gyuláékkal - a férjem Zoli mesélte, hogy Gyula Altheimerben szenvedett, és sajnos persze meg is halt már |
|
| tark |
2023.12.22 17:21 | | 754019. |
|
| |
Bár - jut eszembe - kicsit utólag is fura, hogy anyu a Vikit meg Beát vitte Bulgárába nyaralni, én csak akkor tudtam meg, mikor már indultak
akkor nem is jutott eszembe, hogy engem vajon miért nem?
csak most
Különben klassz fénykép volt, Viki és Bea a tengeri sziklákon, mindig szerettem azt a fényképet |
|
| tark |
2023.12.22 17:14 | | 754018. |
|
| |
Persze, hogy fura, hogy említem Beát meg Andit, csak párszor találkoztam velük életemben, a Viki barátnői voltak
Gazdag férjes asszony volt, naná, hogy barátkozhatott
Azt nem szerette, ha hozzám jön bárki, akkor egyből performansz jött |
|
| tark |
2023.12.22 16:57 | | 754017. |
|
| |
szűnjek meg |
|
| tark |
2023.12.22 16:56 | | 754016. |
|
| |
Ja igen, undorító lehettem, hogy annyira szerettem élni a 9 év szedálás után
valamit mondott ocotillo, hogy túl sokat vagyok a verses fórumon - szerettem utólag is elolvasni az ajánlott verseket, jó volt felfedezni - nem tudtam, hogy bántok vele valakit,
Kérlek, ne haragudjatok rám,
nem akartam senkit bántani
elnézést, hogy annyira tetszett a reguláris kifejezés, nem tudtam, hogy bántó |
|
| tark |
2023.12.22 16:35 | | 754015. |
|
| |
legyek szíves és szűnjek meg létezni |
|
| tark |
2023.12.22 16:32 | | 754014. |
|
| |
Nem akar velem beszélni a karácsonyról
és egyáltalán, soha többet |
|
| tark |
2023.12.22 16:30 | | 754013. |
|
| |
Mellesleg a lányom szabad és alkotó lett, még nincs 40, de több gyönyörű igényes lakást csinált végig, pedig kb. 8 évet rabszolgáskodott Angliában - igen, rabszolga volt, amit keresett, minden a devizahitelre ment, hogy valaki ölbetett kézzel 3 és fél év alatt 15 milliót kereshessen, csak rajtunk, hát még másokon, akiktől a lakásukat is sikerült elvenniük -
és most tanul, hogy kurrens munkája lehessen
az építészt nem fejezte be a devizahitel miatt
el kellett menniük Angliába |
|
| tark |
2023.12.22 16:09 | | 754012. |
|
| |
A csomagolásról le volt tépve a kulcsok száma, a márka pedig ABUS |
|
| tark |
2023.12.22 16:07 | | 754011. |
|
| |
Másnak még berúgni sem kell, mégis be tud jönni.
Szabad kérdeznem?
Tudja valaki, hogy a ... típusú német egyedi zárhoz 5 vagy 6 kulcs jár?
Mert próbáltam utána nézni a neten, de nem tudtam, mert csak azt kapom meg interneten, amit ők akarnak, hogy megkapjam |
|
| tark |
2023.12.22 15:58 | | 754010. |
|
| |
Ja, már mindent odaajándékoztam Sárának, mondhatták volna, hogy erre várnak - én csak a rohadt sok gondtól szerettem volna megóvni, a pénzemet is úgyis folyamatosan szívesen odaadom neki - ja tudom, tőlem nem kell senkinek semmi
Igen, mikor Attila azt mondta, nem értik, miért nem tartom jó helynek a Költő utcát, rájöttem, hogy tényleg, és arra is, hogy miért nem tartom - és azóta is hálás voltam neki, mert nem tudtam volna meg máshogy.
Mert Viki meg Zsuzsa mindig mindent ledifámált, én annyira szar voltam mindig is, felőlem jó nem jöhetett semmi, csak szar.
És nem én képzeltem, hanem pontosan ez volt.
Valamiért nem bírtak elviselni, sajnos, nem tudom ma se, miért.
Csodálkoztam akkor is, amikor Viki barátnője, Bea (Dingidungi ismeri), kedves volt velem, hogy jé, velem is lehetséges kedvesnek lenni? - meg később Andi is, ő is Viki barátnője volt, és lehetett velem beszélgetni, de fura
|
|
| tark |
2023.12.22 15:39 | | 754009. |
|
| |
Igen, volt egy barátnőm, rohadt sokat dolgoztam neki ingyen, igen, néha volt, hogy én is fáradt voltam, és nem azért írom le, hogy elmondjam, hogy én milyen okos vagyok és ő milyen buta, hanem más miatt.
Én voltam a buta, mert nem jöttem rá, hogy nem érti, hogy mit miért csinálunk úgy, pedig szerencsére pontosan úgy csinálta, ahogy kellett, mert elmagyaráztam neki, részletesen, és mondtam neki, hogy ezt ne felejtse el mindig beírni, mert ez fontos.
És mikor munkaügyi pert akasztottak a nyakába, hogy nem is végezte el a munkáját, akkor, mikor szólt nekem, rögtön tudtam mondani (leírni) nekik, hogy elvégezte, és hogy pontosan mi hogy van benne az adatbázisban, mit hogy jelöltünk, amiket leltározott.
Ha nem szól, elmarasztalják és a munkája is kárba vész, annak.
Hallelujah, annyira használhatatlan vagyok, lehet örülni, hogy 3 nap kellett hozzá, hogy megszereljem a zárat.
Hajrá, mindent bele! Még nem lettem öngyilkos!
(Haha, nem is leszek, mert én maga a sátán vagyok, haha)
Bár mondjuk minek szereltem, én is be tudnám rúgni, nem kell ahhoz a Kutasi
|
|
| tark |
2023.12.22 15:23 | | 754008. |
|
| |
Nem mintha az örökségtől várnék bármit is, tök jól megvagyok, meg voltam nélküle is, sőt, iszonyú teher, de azt nem vártam, azt nem így terveztem, hogy ilyen 4 évem lesz, többek közt a kedves testvérem szeretete által.
Kb. két éve szerettem volna megölelni Sárát, de ő nem akarta, utál, büdös vagyok neki. Ebbe is beletörődtem. Miért, akasszam föl magam?
|
|
| tark |
2023.12.22 12:20 | | 754007. |
|
| |
Ja, ezek a kreatívok feljogosítva érzik magukat a kínzásra, mert a bunkó fizikus / mérnök nagypofájúságában és gőgjében nem adja át nekik érthetően, mi hogy van a fizikában, helyette nagyképűen valamit mond valami Maxwell egyenletekről, pedig Tesla már megmondta, hogy ingyen lehetne áram, de ezek az irígy gonosz tudósok arról beszélnek rohadék nagyképűen, hogy végezd el az egyetemen a fizikát, és akkor megtudod, mert amit mond, az csak utálatos gonoszság velük szemben, rohadék materializmus, és majd ők megmutatják, hogy mi az a spiritualizmus, mert az embernek lelke is van ám, rohadt szemét önkényuralmi kommunista! Különben is meztelenül halsz meg, nem viszed magaddal a kombinált fogót! Na, ezt a Zsuzsi nagyon szokta magyarázni, hogy (te hülye, rohadt önző állat), mit ragaszkodsz, úgysem tudod a halálba vinni! (Atya ég, milyen fejletlen buta genny vagy!)
(Na nem is a halál miatt kellett volna a kombináltfogóm, hanem, itt az életben, a szereléshez, hogy be tudjam zárni kívülről az ajtómat, mert el kell mennem.)
Na nem mintha szóba állnának velem, bár, mikor lementem ügyet intézni vidékre, pl. akkor is abban megakadályoztak úgy, hogy valami Tesla hívő, aki csak Tesla tévedéseiben hisz, mivel Teslának egy szavát sem érti, rabolta az időmet, úgy téve, mintha ő lenne a telekszomszéd, hogy közben mondjuk itthon lecserélhessék nyugodtan a mosógépemet, átvizsgálhassák, mit érdemes ellopni úgy, hogy ne vegyem észre, ne menjek a friss nyomokkal a rendőrségre.
Közben nyilván a rohadék rokonaim vannak benne, hogy még csak ne is láthassam, hogy mi van az örökségemben. Lehet, hogy a kreatívok is itt csak szimplán manipulált idióták.
Ha tudom, ki a gennyek tették tönkre a 4 évemet, mindenben akadályoztak, iszonyat volt, legalább lépni tudnék valamit, hogy a továbbiakban ne tehessék.
Ja, a bűnözés korát éljük, leírom, hátha valaki valamit így el tud kerülni...
Ha meg jó a szándéka, akkor mi a takargatnivalója?????
|
|
| tark |
2023.12.21 17:59 | | 754005. |
|
| |
Sajnos a személyesség eléréséhez előbb meg kell, legalább pár másodpercig, figyelni, bármit. Tehát türelem nélkül még a kíváncsiság az adott jelenlegi dologhoz sem tud felkeltődni. Pedig a személyesség megélése nélkül üresek a percek. A legszemélyesebb dolog az egyéni siker, ezért van az, hogy a versenyzés túl fontossá válik. A nyertes sikert kap, és az tölti be leginkább az űrt. Persze, van, lehet verseny is, és a vesztességet is meg kell tanulni mindenkinek. De túl hangsúlyos manapság a verseny, a siker. És a túl sok vesztesség sok embernél sérülékenységet okoz, nem csoda. Pedig rendkívül érdekes, sokszínű a világ, az emberek, a gyerekek, a dolgok, a természet, a művészetek, a tudományok, és rohadtul érdemes annyi figyelmet rászánni bármire, hogy a SZEMÉLYES figyelmemet, kíváncsiságomat elragadja, s így megaranyozza perceimet.
Amikor a társadalomban, a szüleinél ezt a rászánandó türelmet, odafigyelést, végül a learatott szépséget a gyermek, mint az élet szemléletének alapját, napi programként érzékeli, egészséges, alkotó emberré, végülis szabaddá tud válni. Nem fontos neki állandóan nyertesnek lenni.
(Ezt az Égből Pottyant Mesék emlékműsor Partizán beszélgetéshez írtam hozzászólást, hallva, hogy a gyerekeknek megnőve a versenyzés a fontos, vagy ilyesmi...), meg ezt:
Igen, az zseniális ötlet volt, hogy a gyerekek rajzaira költötték a mesét, így élővé tették, és pláne, hogy a gyerekek is beleszólhattak, a fantáziájukat megfogalmazhatták, közölhették a többiekkel. Felnőttként is élveztem a fantáziás műsort, a színvonalas dalokat, a kedves és természetes hozzáállást, a gyermekek felé fordulást, ha épp elkaptam. A gyermek táncházakban, a családi közös programoknál, táborokban ez megy, de minden felnőtt (kulturális) programon is, ahova viheti a felnőtt a gyermekét is. A gyerekek prímán tudják érezni magukat, minden pillanatot megélnek.
Az én kislányom is sokat rajzolt, és elmesélte, miről szól a rajz. Ezért is lettek számomra a rajzai "meseillusztrációk". Mondjuk, volt is olyan, amit ténylegesen konkrét meséhez készített. És elképesztő ügyes is volt, simán be is tettem volna a rajzokat meséskönyvbe, olyan szuggesztívnek, kifejezőnek tartottam (rajzból mindig kiemelten jó és aktív volt). (Ma már rég felnőtt)
|
|
| titok111 |
2023.12.21 17:46 | | 754004. |
| |
Nem tudom, tartja-é ma valaki a Tamás napot, de 2 dolog biztos: 1) Akkor is boldogat 2) a ta más mint a titi! |
|
| tark |
2023.12.19 11:10 | | 753999. |
|
| |
Végülis a betöréséért én kaptam a hónap diliházat, utána a 9 év szedálást. Nem börtön, de lehet, hogy még szarabb volt, nekem legalábbis.
Nem igazán értem, miért visznek be még most is néha. Pszichiáter által ellenőrzötten lettem gyógyszermentes.
Az elsőnél elég durva dolog is történt. Lekötöztek, és ha épp bejött valaki oda, hiába könyörögtem, hogy engedjenek ki wc-re. Majdnem 24 órát voltam kezem - lábam kikötve az ágyhoz.
Biztos Zsuzsa akarta, én is éljem meg, amit Vikinek meg kellett. Béna állapotban hazavitte a kórházból, hogy majd ő ápolja, szeretetből. Én rohadtul nem értettem, mert nyilván nem bírta megemelni Vikit. Reggel Bence segítette fel a földről, ahol az éjszakát töltötték. Lavórba próbálta pisiltetni.
Bence hozatta a kerekesszéket és vitte vissza a kórházba.
|
|
| tark |
2023.12.19 10:42 | | 753998. |
|
| |
Egyszer a szomszéd feleségét hallottam, mikor épp megjöttem, énekelt, de bátortalanul. Abbahagyta, hogy jöttem. Szerettem volna bíztatni, énekeljen, bátrabban.
Mi jóban voltunk eleinte, beszélgettünk is, én bírtam a határozottságát...
Nem tudom, én zavartam-e őket. Hihetetlen mocsok volt az előtérban a falakon, a csöveken. És bűz. Annyira örültem a meleg helynek, tök szívesen takarítottam, pucoltam mindent, közben szokásosan énekeltem. Nem szóltak, hogy ne, pedig volt, hogy otthon voltak. Csak akkor még semmi cucc nem volt kipakolva, pedig jóval több hely volt, mint most, mert be lett építve.
Volt a Petne a táncházból. Anyám bekötött verseit vette le a könyvespolcról. Elmélyülten olvasgatta, egyszer csak halkan meghatottan megjegyezte, édes kis szívem... - Legszívesebben agyon csókolgattam volna...
Már az új évezredben apu úgy döntött, kiadja a verseket. Sára meg én gépeltük gépbe, Zsuzsa grafikázta, Viki szervezte, együtt szerkesztettük össze, V. barátnője szerkesztette a gépben, apu fizette a sokszorosítást.
Eredetileg anyu gépelte, vékony géppapírra. A fiatalok talán már nem is igen tudják, hogy volt olyan, hogy írógép... 
Sok a kicsi meghalt nővérem siratásáról... |
|
| tark |
2023.12.19 09:59 | | 753997. |
|
| |
Mondta is nekem a Lívia, hogy mindennel takarékos vagyok, csak a saját munkaerőmmel nem. Ott laktak nálunk, míg el nem indultak Spanyolországba disszidálni. Már pénzzé tették a lakásukat előtte.
A VIFIs munkatársaimnak egyszer csináltunk nálam bulit, szalonnasütést. Viki megtiltotta, hogy benn legyen a mi telkünkön, de volt hely a szomszéd telken, kerítés meg még nem. Mikor kezdtünk, néztem, hova lettek Vikiék, bemutattam volna őket. A férjem is ott volt.
Aztán egyszer csak jöttek. Viki elegánsan, egy sorban vele még 3 fiú. Mondom és szívélyesen mutatom a társaságnak, ő a hugom. De belémfagyott a szó. Ez egy performance volt. Ott álltak, egy sorban, nem néztek senkire, kb. 2 percig. Mindenki csak nézett kifele a fejéből, néma csend... S utána elvonultak, szorosan egymás mellett, úgy ahogy jöttek is, talán még egyszerre is lépve...
Folytattuk, mintha mi se történt volna, a beszélgetést...
A Viki a férjem Zolit unalmasnak tartotta. Én nem. . Mondjuk nem volt beszédes, de tök jó humora volt. Mindenben kb. a Hajósra hajazott. Mégis Vikit hívta meg Zoli Arizonába 3 hónapra a felesége halála után. Zoli nekem mesélte, ő fázott a Grand Kanyonnál, Viki meg fényképezett. Klassz lehetett.
Micsoda összeborulásunk volt a Sajkodi strand felletti erdőben... Bebringáztuk minden irányba a Tihanyi félszigetet, akkor, meg egyébként az ország sok táját...
Meg Cseht, meg Lengyelt stoppal, sátorral, csúcs volt...
A legjobb fej nagyszülei voltak Debrecenben, imádnivalóak, meg helyes pici vékony dolgos pár a másik, Földesen...
Az alkoholista (én csak utólag tudtam meg), de makulátlan főorvos mamája akármilyen óvatosan lépkedtem a lakásukban, lehajolt mögöttem, hogy megigazítsa a szőnyeg rojtját, lehet, el se mozdult...
A szálloda- és körzeti orvos (szerintem jó fej, normális) apja időnként hazarobbant és porszívózott vagy füvet nyírt egy órán keresztül, utána megint eltűnt... - néha a markából adott szívgyógyszert a hatalmas újfundlandi kutyának...
Ebéd után én lettem beosztva mosogatni, nem viccelek, kb. 2 cm víz volt engedve a mosogatóba - én sem használok sokat, de azért normálisan, kényelmesen... |
|
| tark |
2023.12.19 09:05 | | 753996. |
|
| |
Reggel kerestem a Húsz óra könyvemet. Nincs. A Varázshegy sincs. Azt a múltkor akartam elővenni valami miatt.
Meg szerettem volna nézni, abban van-e az a hangyabolyos jelenet az arisztokratával. Megnéztem most a filmben, abban van.
Hajnalban szerettem volna jó hangos lenni, hogy felriasszam a szomszédot. Gonosz és sunyi lettem. Régen ő állította iszonyú hangosra a rádiós ébresztőjét, szombat vagy vasárnap, hajnali 4-re, amikor hétvégére elmentek a másik házukba, hogy ne tudjak aludni, felverjen hajnalban. Sokszor megcsinálta, mert én hülye fejjel mindig a teljes népgazdaság optimális érdeke szerint csináltam a dolgokat. Tehát, a villanyóráját egy pillanatra lekapcsoltam, hogy ne olvadjon le a hűtője, ne érje kár. Aztán egyszer lekapcsolva hagytam. Többet nem volt hétvégi riasztás.
Lehet, hogy a betörést is csak véletlenül csinálta. Biztos büntetni akart, berúgta az ajtómat. Nem tudom, miért. Csak akkor még én sem tudtam, hogy ezt olyan könnyű betörni. Az első rúgására beszakadt, nyitva lett az ajtó. Ha már nyitva lett, elvitte a tv-met, meg aranyláncot, szerszámokat, nem tudom, még mit. Utána jól megerősíttettem. De most is betört, de csak negyedikre, és a zárnyelv még nem tudott kifordulni. Akkor tárva nyitva lett.
A régi ajtóim sokkal masszívabbak voltak. Amikor mindhármat szétrúgta, csak a fürdőszobai nyílt ki, mert kiszakadt az egész ajtófélfa. A bejáratin csak egy repedés lett, a másik szobainál a hétvégén órákig kalapáltam, hogy ki bírjam nyitni. Akkorát rúgott, hogy elhajlott a zárnyelv.
Mindezt tévedésből. A nagyfia volt itt, ők nem. Ő tombolt itt, mielőtt én megérkeztem, eltört az öccse biciklijének a macskaszeme, én nem láttam. Vittem ki neki széket meg magazinokat, hogy megvárhassa az apjáékat.
A macskaszem miatt kaptam a 3 ajtó szétverését.
Este megérkezve annyira fáradt voltam, nem hívtam rendőrséget, hülye fejjel. Elég baj volt nekem az ajtók is.
Lehet, attól gondolta Kutasi, hogy na, ezzel mindent meg lehet csinálni...
Persze akkor már túl voltunk a költözéskori kirabláson meg egy eltűnt biciklimen, tózse rendőrség nélkül...
Várhatom, hogy megcsinálja a záramat, persze, hogy el akart vitetni, akkor szabad neki a pálya, nem zárható kívülről az ajtóm, és még egy rúgással már tárva nyitva lenne...
Inkább most azt várja, hogy újra szóljak neki, vagy esetleg káromkodjak - fel vagyok jelentve zaklatásért, csak még kért tőle hangfelvétel bizonyítékot a rendőrség...
A második becsöngetésemet felvette már...
Lehet, hogy az elsőt is - legalább láthatják a rendőrök, hogy szelíden kérem
Végülis amikor elmentek a rendőrök, az egyik odaszólt neki, hogy ezért nem vitethet be
Valóban, érdekes lenne engem bevinni azért, mert ő szétrúgta az ajtómat
Bár ki tudja, Orbán Magyarországában ez is lehetséges...
|
|
| tark |
2023.12.19 07:54 | | 753995. |
|
| |
Meg anyut is nyúztam néha, hogy hagy tanuljak zenét, de mindig azt mondta, hogy a lecsípett ujjvégemmel egy hangszert sem fogok tudni. Még pici koromban Zsuzsa összecsukta alattam a nyugágyat, az csípte le. Mert volt pl. a dunaföldvári nagylány unokatestvérem, ő is Zsuzsa volt, emlékszem, ahogy játszotta a b-moll zongoraversenyt, úgy, mint ahogy a rádióban is játszották. De végül nem lett zongoraművész, inkább férjhez ment. Ott mindig belopóztam a szobába, és óvatosan nyomkodtam a billentyűket.
A Vikivel otthon meg minden lehetséges 2 szólamban meg kánonban énekelhetőt összeszedtünk, és hétvégente elénekeltük. Ő volt a szoprán, én az alt. Még az Amúri partizánok dalát is )))
Először a gitáron az "Ez az, ez az, ezt már nem kerülöm el" talán korabarokk(?) kétszólamú dalocskát tanultam meg. Kikerestem úgy a hangokat, hogy 2 húron egyszerre szólalhassanak meg. Sokat gyakoroltam, hogy összeálljon folyamatossá. Meg a Parasztkantáta dala, 3 szólam, úgy rémlik, nem találtam 3 húron alkalmas lefogásokat. Már nem emlékszem, valahonnét megtudtam a húrok hangolását. Utána vadásztam rá, milyen akkordok vannak gitárkíséretként dalokhoz. Azt nagyon szerettem, amikor tábortűznél valaki gitározott, és énekeltünk hozzá. |
|
| cviki57 |
2023.12.18 14:20 | | 753989. |
| |
Az első? Megszólaltatható volt, amit javasol, a 8. percnél kezdődik, s ezt már többen mondták, csinálják:
https://444.hu/2023/12/18/azt-szokta-mondani-o-az-elso-magyarorszagi-klimamenekult
:-(( |
|
|
|
|
